Joomla Free Template by FatCow Hosting

Számozott utcák Miskolcon

A Demokrata Info tudósítója Miskolcon járt. A tudósítás első részét közöltük, itt olvasható el. A tudósítás második részében a "számozott" utcákról olvashatunk. A Demokrata Info tudósítója Miskolcon járt. A tudósítás első részét közöltük, itt olvasható el. A tudósítás második részében a "számozott" utcákról olvashatunk. 

Miskolcnak van egy „híres, hírhedt” városrésze, mely a „Számozott utcák” nevet viseli. Az 1-es villamos meg is áll az elejétől pár méterre. Első ránézésre semmi rendkívülit nem vettem észre. Földszintes, sátortetős házak az út két oldalán. Lehetne bárhol az országban, nem ütne el a környezetétől. Talán csak a tisztaság kirívó. Egy eldobott csikket, szemetet sem láttam.

Nem úgy, mint itt a nagy fővárosban.

Kicsit beljebb azonban már érdekes a kép. Egyik-másik épület ablakai, ajtói kiverve, a főfalak magányosan ágaskodnak, a tetőt rég elbontották fölülük. Láttam olyan felemás házat is, melynek egyik részében még élnek, másik felébe „a bomba csapott”. Nem! Nem a bennük lakók tették tönkre ezeket! A „vandalizmus kezét” a város vezetése irányította. Még jóformán ki se költöztek belőle, jött a hatóság, és rombolt, azaz „szalonképesen” bontásra előkészítette a tulajdonát, nehogy még véletlenül beköltözzön oda valaki. Egy-két utca sarkán közkút. Igen, a kút az egyetlen árulkodó jele annak, hogy a földszintes házak lakásai nélkülözik a komfortot, lakóik szegények, többségük roma.

„November 31.-ig van hol lakunk, azután nem tudjuk, mi lesz velük.”… „Hiába fizettem a bérleti díjat, nem volt soha tartozásom, így is, úgy is az utcára kerülök”… „Fizetünk rendesen, mégis megjött a papír, mennünk kell. Pályáztunk másik lakásra, de nem nyertünk. 

Közmunkában dolgozunk, ha újra pályáznánk, az se hozna más eredményt” – magyarázták a helyzetet az ott lakók. Cserelakást nem ad az itt élő bérlőknek a tulajdonos önkormányzat. 

Az Ötödik utca elején álló Szeretet Misszionáriusai rend épülete talán megmenekül. Érdeklődésemre telefonon azt a választ kaptam, hogy „nem kaptunk értesítést arról, hogy mennünk kell”. Ha az interneten fellelhető látványtervnek és makettnek „hinni lehet”, akkor, az óvoda és a panel tömb is előbb-utóbb a komfortnélküli házak sorsára jut. Az utcákon sétálgatva, hallgatva az ott lakókat egy kérdés motoszkált a fejemben: Kár ezekért a hangulatos kis utcákért. Nem lehetett volna egy város rehabilitációs program keretében komfortossá tenni és megmenteni őket?

Gondolataimat mintha olvasta volna kísérőm, Csikós Mariann, a „Miskolcnak Hangja Van” csoport egyik vezetője, halkan megjegyzi, hogy „kár ezért a városrészért.”

Folyt.köv……

Storma HCJD