Joomla Free Template by FatCow Hosting

„A szabadság nem csak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is!”

balfMinden nemzetnek vannak jelképei, nagy emberei, hősei, vértanúi, szentjei. Mi, magyarok nem szűkölködünk e téren, múltunkból bizony van kikre példaként tekintenünk, akik a szabadságért, a humanizmusért munkáltak, küzdöttek, áldoztak, meghaltak. Ilyenek a második világégés alatt ellenállói, embermentői tevékenységükért lebukva kínzást, sínylődést elszenvedett példaadók is.

 


A kerek hetven esztendővel ezelőtti utolsó hónapok vérfolyamban, tragédiákban bővelkedtek. „Egy nemzetet nem érhet nagyobb tragédia, mint ha elveszíti a függetlenségét. Magyarország a múltban többször átélte ezt, így 1944. március 19-én, a német megszálláskor is. E napon történelmünk sötét korszaka vette kezdetét, a háború végső  szakaszának embert próbáló ideje.” - írta egykori köztársasági elnökünk, Göncz Árpád. Ezt a sötétséget azonban a magyar emberek többsége ’44 tavaszán közömbösen fogadja, s csak fokozatosan döbbennek rá a megszállás következményeire.

1944. november 9-én - a Nádor utca 21-ben - titokban, Bajcsy-Zsilinszky Endre reformpolitikus vezetésével létrejön a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, mely az alábbi szavakkal adja közre Kiáltványát:
„A Gestapo elfogta és németországi koncentrációs táborokba hurcolta a legjobb magyarokat. A kormányzót életveszélyes fenyegetésekkel új kormány kinevezésére és a háború folytatására kényszerítették. A náciellenes törvényhozók bebörtönzésével, mások megfélemlítésével a parlament törvényhozó testületből a bábkormány szolgai uszálya lett. Az új kormány a jogfolytonosság mesterkélt erőltetésével sem tudta nemzetközi hitelét megalapozni és politikáját a magyar nép érdekei szerint intézni. A független sajtó elhallgattatásával a közvélemény tárgyilagos tájékoztatása megszűnt: a nemzet sötétben botorkált sírja felé.”

Az októberi nyilas hatalomátvételt követően a nemzet valóban sötétben botorkál sírja felé. Hátborzongató belegondolni abba, hogy szinte egyazon hét évtizeddel ezelőtti napon kerül életrehívásra a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, s ezzel egyidőben teljesedik be az antifasiszta líra kiemelkedő magyar személyiségének, Radnóti Miklósnak a halála is a Győr melletti Abda község határában. „Ó, költő, tisztán élj te most, mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen, mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. S oly keményen is, mint a sok sebtől vérző, nagy farkasok.” - intenek ennyi idő távolából is a verssorok.

Keményen kell állni ezekben a vészterhes időkben, és nemcsak a poétáknak. Azok a honvédtisztek, akik titokban gyűlnek egybe 1944. november 9-én egy Nádor utcai helyiségben, határozottan lefektetik: a cél a nyilas uralom megdöntése, a német csapatok Magyarországról való kiűzése, fegyveres felkelés megszervezése, a szovjetekkel együttműködve az ország, elsősorban a főváros felszabadítása. Az illegálisan szervezkedő Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát Bajcsy-Zsilinszky Endre mellett a szervezet katonai vezérkari parancsnokaként Kiss János altábornagy vezeti. Kiss János Bajcsy-Zsilinszky baráti köréhez tartozik, Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter távozásakor maga Bajcsy-Zsilinszky Endre javasolja Kiss honvédelmi miniszterré való kinevezését Horthynak, de ebből nem lesz semmi. Kiss altábornagy mindvégig ellenezte a magyar hadvezetés német irányultságát, 1944-ben még memorandumot is fogalmazott, melyben azt javasolta a magyar hatalmasoknak, hogy a honvédséget csak az ország érdekében használják fel.

A német megszállókkal szinte csak egyedül, kezében fegyverrel szembeszegülő Bajcsy-Zsilinszky március 19-től október 15-ig a németek fogságát sínyli. A német rendőrség embereivel a megszálláskor tűzpárbajt vívó országgyűlési képviselő súlyos has- és vállsérülésből lábadozik a börtönben mindaddig, amíg a kiugrásra készülő kormány egyszercsak szabadon nem bocsátja. Azonban Szálasi hatalomátvétele után barátjaival együtt vidékre kénytelen bujkálni. Hamar bebizonyosodik Bajcsy-Zsilinszky igaza: „Elérkezünk ahhoz az időponthoz, amikor Magyarország léte kerül kockára, amikor az eddigieknél is élesebben és határozottabban kell kifejezésre juttatnunk politikánkban - katonai politikánkban is - nemzetünk önállóságát, államunk függetlenségét és Magyarországnak semmiféle más nép érdekeivel nem azonosítható érdekeit…”
November elején, amikor az antifasiszta tábor képviselői felkeresik, hogy álljon a nemzet megmentésére alakult szervezet élére, azonnal a fővárosban terem, s rendkívül aktív szervezőmunkát kezd. A szovjet vezetőkhöz is kapcsolatot próbál keresni levelet fogalmazva a Horthy-féle október 11-i, Moszkvában megkötött fegyverszünet szellemében eljárva azzal a reménnyel, hogy sokak élete meg tud majd menekülni.

„A magyar nemzet demokratikus többségét, pártjait és szervezeteit képviselő Magyar Front és a német leigázók ellen szervezett Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága megbízásából dr. Szent-Györgyi Albert egy. tanár vezetése alatt küldöttséget menesztek Moszkvába, amelynek tagjai Pénzes Géza akadémiai r.k. tanár és Radványi Imre hadmérnök-őrnagy, a Szovjetunióval a politikai és katonai összeköttetés és együttműködés elősegítésére...” - fogalmaz Zsilinszky.

Kevesen tudják, hogy az 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal elismert jeles magyar orvos-biokémikus, Szent-Györgyi Albert elkötelezett és igencsak bátor antifasisztaként tevékenykedett a háború idején. Neve alatt alakult meg a „SZESZ”, azaz a „Szent-Györgyi Szervezet”, melynek célja egy magyar antifasiszta párt megalapítása volt. Korán bekapcsolódtak az ellenállási mozgalomba, antifasiszta-szamizdatokat is terjesztettek. A budapesti Politikatörténeti Intézetben máig értékes emlékként őriznek a Szent-Györgyi Albert és Weisz Eugénia, ismertebb nevén Várnai Zseni költőnő antifasiszta-ellenállási csoportjai által közösen sokszorosított „Márciusi Magyarország” - című szamizdatokból.  A Szent-Györgyi-csoport főként angolszász orientációjú, zömmel értelmiségi - írókat, pedagógusokat, katonai tisztségviselőket - ellenállókat tömörített. Szent-Györgyinek kiváló nyugati kapcsolatai voltak befolyásos angolszász politikai körökben; ezért nem véletlenül vették fel a kapcsolatot 1943 februárjában a szövetségesekkel, s kapott a neves tudós titkos diplomáciai küldetést a Kállay-kormány megbízásából Isztambulba Magyarország háborúból való kiugrásának előkészítése céljából. Mindezért a Gestapo mindent elkövetett Szent-Györgyi kézre kerítéséért, maga Hitler adott személyesen parancsot elfogatására, de szerencsére sikerül a tudósnak elrejtőznie.

A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának Bajcsy-Zsilinszky által Molotovhoz és Malinovszkihoz fogalmazott levele nem jut át a szovjet arcvonalon, az ellenállási vezérkar pedig Mikulich Tibor páncélos főhadnagy árulása végett lebukik. Mikulich Nagy Jenő vezérkari ezredessel jó kapcsolatot ápolt, így került a Bizottság tagjai közé is; nem gyanakodtak rá egy percig sem, pedig már az első összejövetel után jelentett a Nemzeti Számonkérő Szék nyomozó alosztályának. 1944. november 22-én, késő délután Tartsay Vilmos vezérkari százados Andrássy úti lakásán fogják le a csendőrök a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának tagjait, november 23-án reggel pedig Bajcsy-Zsilinszky Endrét és Kiss Jánost is megtalálják illegális helyükön, és a Margit körúti fogházba hurcolják őket. December 8-án itt, a fogház-udvaron végzik ki Kiss Jánost, Nagy Jenőt, Tartsay Vilmost. Bajcsy-Zsilinszky Endrét mentelmi jogának felfüggesztése után (a felfüggesztést megszavazó nyilas-parlament tagja Nyírő József író is) december 24-én Sopronkőhidán végzik ki „hazaárulásért”.

Akiket nem végez ki az embertelen hatalom, azokat súlyosan megkínoznak, s testileg-lelkileg megnyomorítanak. Prof. dr. Horváth János, a Magyar Országgyűlés korábbi korelnöke, a hazafias, németellenes diákmozgalom tagjaként a Bajcsy-Zsilinszky-féle náciellenes eszmék jegyében végzett ellenállói tevékenységéért lebukva ízlelte meg a Margit körút „vendégszeretetét”:  „Kihallgatás kihallgatást követett, veréssel, válogatott kínzásokkal fűszerezve… Az ember csuklóját kötéllel a bokájához kötötték, a gúzsba kötött áldozatot egy rúdra emelték úgy, hogy a testsúlya lefelé húzta, és a talpa vízszintesen felfelé állt. Ezután bottal verték a talpát. Az embertelen fájdalmon néha még gúnyolódtak is. Olykor rövid szünetet tartottak, hátha beszélek, aztán folytatódott a verés… Hogy szóra bírjanak, új „rábeszélő eszközzel” ismertettek meg. A kézzel hajtható áramfejlesztő egyik pólusát valamelyik lábujjamra erősítették, míg a másikkal különböző testrészeimet kényeztették. Hatása leírhatatlan fájdalmat, görcsös rángatózást eredményezett. Valószínűleg el is ájulhattam, egy vödör hideg vízzel térítettek magamhoz, majd jött megint a talpalás és a körmös…” (Élő-történelem – Horváth Jánossal, a parlamenti képviselők doyenével beszélget Spangel Péter. Kairosz Kiadó, Budapest, 2012.)

A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága derék tisztjeitől, az ország új vértanúitól 1944 decemberében egy illegálisan terjesztett lap ekképp búcsúzik: „Közel száz éve, hogy honvédtiszteket akasztottak Magyarországon. Aradon történt 1849-ben, hogy honvédtábornokokat állítottak bitó alá a véres kezű német Haynau parancsára. Akkor is az ország szabadságáról volt szó. De akkor a császári reakció maga végezte el ezt a hóhérmunkát, míg most a Gestapo bérencei, maguk a nyilasok. Ők vetik a hurkot azok nyakába, akik bátor, jó hazafiként az országot és népét ki akarják menteni a német hordák rabságából. Ami azonban nem sikerült Haynaunak bitókkal, nekik sem fog sikerülni. Bárhogy tobzódnak is a magyar vérben, nem tiporják el azt az ellenállási mozgalmat, amelyben a honvédtisztek oldalán ott harcol a magyar munkás, paraszt és polgár. Mert a bitó nem rettenti meg egyiküket sem. Ellenkezőleg: csak fokozza elszántságukat, hogy végleg leszámoljanak a hazaáruló hóhérokkal...”

1944 utolsó hónapjának utolsó napjáig is sajnos sok mártírt kap még a nemzet; többek között Pataki Istvánt, Kreutz Róbertet, Pesti Barnabást, s nem utolsó sorban Salkaházi Sárát, akit december 27-én este mezítelenre vetkőztetve lőnek a jeges Dunába. De nem szabad megfeledkezni - Radnóti mellett - még egy irodalmi szellemóriásról, A Pendragon legenda népszerű szerzőjéről, a budapesti, Vas utcai iskola egykori tanáráról: Szerb Antalról, akit a balfi munkaszolgálatos tábor pribékjei vernek agyon az új esztendő elején.

Bajcsy-Zsilinszky és társai halálával a szervezett katonai ellenállás gyakorlatilag megszűnik, ám az ország több részén partizáncsoportok bontakoznak. Ilyen csoportokat, illetve üldözötteket segít Gidófalvy Lajos parancsnok alakulata, a Variházy Oszkár alezredes vezette Budai Önkéntes Ezred pedig részt vesz a Déli pályaudvar elfoglalásában, a Gellért-hegy ostromában, s a Várban körülzárt németek kitörési kísérletének meghiúsításában.

Szép emléktábla őrzi Gidófalvy emlékét a pesti XIII. kerületben, a Vérmezőn pedig egy nemrég megújított emlékmű a Budai Önkéntesekét. A Bokréta utcában ott van Salkaházi szociális testvér táblája, a XII. kerületben Kiss altábornagy szobra, Bajcsy-Zsilinszkyé a Deák téri evangélikus templom szomszédságában. A nagy, bátor tudósé, Szent-Györgyi Alberté pedig tavalyi, 120. születési évfordulója óta Szegeden, a rektori hivatalnál. Újra áll Radnóti szobra is Abda határában; a közelmúltban a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) is emlékjelet emelt tiszteletére a Balaton melletti Kővágóörsön. Dícséretes, hogy Kiss és Bajcsy-Zsilinszky nyugvóhelyét Kőszegen, valamint Tarpán a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság külön kategóriában a Nemzeti Sírkert részeként kezeli. Nemzeti emlékhely a balfi tömegsír egykori helye a vártemplom tövében, ahol az emberalakokat formáló, az „erőltetett menetet” szimbolizáló sírlapok mellett Szerb Antal figyelmeztető sorai is fölfedezhetők egy kőbe faragott nyitott könyvön: „A szabadság nem csak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is!”

Nemzetünk antifasiszta-humanista hőseinek, mártírjainak emléke és tisztelete hét évtized távolából sem lankadhat. Örökbecsűek lehetnek Boldog Salkaházi Sára gondolatai e kerek évfordulókon: „A hit egész embert kíván. Vágyódjál a vértanúság után, s ha ezt - mert ez Isten különös kegyelme - nem is kaphatod meg, legalább a szeretet vértanúságát éld!” Igen, a szeretetét, mert „a szeretet eloszlatja az ideológiákat”, mert csakis azok képesek ma is védelmet adni, akik szeretettel élnek. Becsüljük egymást mi, élők…

Kerecsényi Zoltán