Joomla Free Template by FatCow Hosting

Bocsánat, hogyha kérdem… Elégedett, vagy megbánta?

Aki kérdez: Demokrata.info, aki válaszol: Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér”, az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért küzdő ápolónő. Múl év végén két jelentős közönségdíjat - Respekt-díj (Népszabadság) és „Az év embere” (RTL Klub) – kapott, amiket kollégáinak ajánlott. A tényleges nővérhiányról, a nővérképzésről, a pártokkal való kapcsolatáról és az országjárásról kérdezi őt a Demokrata.info.Aki kérdez: Demokrata.info, aki válaszol: Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér”, az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért küzdő ápolónő. Múl év végén két jelentős közönségdíjat - Respekt-díj (Népszabadság) és „Az év embere” (RTL Klub) – kapott, amiket kollégáinak ajánlott. A tényleges nővérhiányról, a nővérképzésről, a pártokkal való kapcsolatáról és az országjárásról kérdezi őt a Demokrata.info.

 

Demokrata.info: „A betegágy mellett dolgozó nővérek túlterheltek. Kevés az ápoló”- halljuk naponta. Ennek ellenére vannak olyan szakképzett ápolónők, akik nem tudnak szakmájukban elhelyezkedni. Bocsánat, hogyha kérdem, nem ellentmondásos ez a helyzet? 

Sándor Mária: A nővér hiány tényleges. A kórházigazgatók „sunnyogása” is hozzájárul az állapot fenntartásához. Nem emelik fel a szavukat, hogy az áldatlan állapotokon javítani tudjanak. A szakdolgozók áldozatos munkájára hagyatkoznak. A meglévő létszámkerettel próbálják a betegellátást megoldani.

Demokrata.info: Az Ön nyilatkozatait hallgatva, úgy tűnik, hogy csupa elhivatott ápoló dolgozik az egészségügyben. Nem fest túl rózsaszín képet kollégáiról?

Sándor Mária: Nem hiszem! Különbséget kell tenni a felnőtt és a gyermekosztályokon dolgozó nővérek közt is. Gyermekosztályon dolgozom, a felnőtt osztályokon lévő állapotokat nem ismerem olyan jól. Tény, hogy az évek óta rossz munkakörülmények közt dolgozó ápolókat felőrlik a napi gondok, de ahogy én látom, azért küzdenek a kiégés ellen.

Természetesen vannak a betegágyak mellett olyanok is akik „muszájból” dolgoznak ott. Sokan a fiatalok közül a felelősséget nem is vállalják olyan alacsony fizetésért, így pár hónap után elmennek.

Demokrata.info: A fiatalokat képzésük során nem készítik fel ezekre a „nehézségekre”?

Sándor Mária: A nővérképzést majdnem teljesen „felszámolták”. OKJ-s ápolók is járnak gyakorlatra a kórházakba. Ott viszont alig-alig jut idő sok esetben arra, hogy a tapasztalt több éve a pályán dolgozó nővér tanítsa őket, mert az optimálisnál több beteget kell naponta ellátnia. Az OKJ-s képzések nem tudják biztosítani azt a tudásanyagot, felkészülést, amit a régi iskolarendszer megalapozott. Két évbe nem lehet a négy év vagy egy főiskola tananyagát belesűríteni. Ezen is változtatni kell, vissza kellene állítani a jól bevált oktatási formát, mert a hosszabb képzés során lehetősége van a tanulóknak a döntésre, és nem akkor szembesülnek azzal, hogy mégsem ezt a választott hivatást szeretnék választani a továbbiakban.

Demokrata.info: Az egészségügyön belül is működik az „elvándorlás”. Nem csak külföldre távoznak az ápolók, hanem a magán szférába is. Van kapcsolata az ott dolgozókkal? Támogatják az Ön nevével fémjelzett mozgalmat?

Sándor Mária: A magán kórházakban, egészségügyi intézményekben dolgozó ápolók közül is többen csatlakoztak a „Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság - Sándor Mária és Társai” elnevezésű mozgalmunkhoz. Megértik céljainkat és támogatnak minket. 

El kell mondanom azt is, hogy a jelenleg külföldön dolgozóktól is kaptunk, és személy szerint én is kaptam megkeresést. Sokan jelezték, hogy ha megfelelő körülmények közt tudnának itthon dolgozni, nem mentek volna el, és szívesen haza is jönnének abban az esetben, ha egy állásban megkapnák azt az erkölcsi és anyagi megbecsülést, amit megkapnak külföldön.

Demokrata.info: Hónapok óta járja az országot társaival, fórumokon vesznek részt. Bocsánat, hogyha kérdem, ki dönti el, hogy mikor hova mennek?

Sándor Mária: A vidéken dolgozó kollégák hívnak meg minket. Van, hogy az adott kórházban, van, hogy máshol tarjuk meg a fórumokat. Ezt az ottani, minket meghívó szervezők bonyolítják. Volt olyan helyszín is, ahol az utcán beszélgettünk. Természetesen ilyenkor azért kapunk „hideget-meleget” is. A többség megérti azt, hogy amiért harcolunk abból nem csak mi, hanem a betegek is „profitálnak”. Az ellenzők egy része azonban a saját kényelmes székét félti!

Demokrata.info: A „hideget-meleget”-be a pártokkal való kapcsolata is beletartozik? Amikor Önöket a „hídfoglalás” miatt megbüntették, akkor az egyik ellenzéki párt gyűjtést indított. Tud erről, eljutott Önökhöz a pénz?

Sándor Mária: Igen, a pártok miatt is ért sok támadás. Elsőként a Jobbikkal, majd az LMP-vel azonosítottak, aztán jött a PM és a DK is. Ha egy ellenzéki párt segíteni tud nekünk a célunk elérésében, elfogadom a segítő kezet. A mi hangunk nem jut be a parlamentbe, oda csak a pártok tudják azt bevinni! A segítő kéz elfogadása nem azt jelenti, hogy elkötelezettséget vállalunk egy párttal. Az egészségügyben nincs helye a pártpolitikának! Ott csak a gyógyító munkának van helye! Ezért is dolgozunk, hogy ezt mindenki megértse.

A gyűjtés híre természetesen eljutott hozzám. Megkerestem őket és írtam is nekik, hogy ettől mi elhatárolódunk. A pénzt mi nem kaptuk meg, a sorsáról nincs tudomásunk, arról sem tudunk, hogy egyáltalán érkezett-e felajánlás arra számlaszámra. Nem a mi számlaszámunk volt. A médiaszereplésekért se kapok pénzt!

Demokrata.info: Hogy viseli a népszerűséget? Nem bánta meg?

Sándor Mária: Amikor elkezdtem, és csatlakoztak hozzám a kollégák nem gondoltam, hogy ennyire népszerűek leszünk. Mindenhol felismernek minket, és engem is. Ez felelősséget jelent. A magán életben is szem előtt kell ezt tartanom! Tanulom és, a többiek is tanulják. Nagyon igyekszem, hogy a család ne érezze kárát, hogy én „híres” lettem. Amíg dolgozni tudtam, addig nem minden estét töltöttem a kislányommal és a férjemmel. Ez megváltozott, esténként otthon vagyok, ezt nevezhetjük akár „pozitívumnak” is.

Lényeges változás még az is, hogy sokkal több időt kell a számítógép előtt töltenem. Igyekszem a napi átlag 180 levelet megválaszolni, van, hogy csak a közösségi oldalakon tudom, mert egyenként nehéz lenne.

Hogy megbántam-e? Erre a kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni! Az élet úgy hozta, hogy én álltam ki majd egy éve a nyilvánosság elé. Remélem és hiszem, hogy egyszer újra a beteg gyermekek mellett tudok dolgozni. Ez hajt, és ez ad erőt nekem.

 

2016. január 20.

sztorma HCJD