Joomla Free Template by FatCow Hosting

Bocsánat, hogyha kérdem... Magyarország fasizálódik?

Aki kérdez: Demokrata.info, s aki válaszol: Eörsi Mátyás, jogász, EU politikus, korábbi országgyűlési képviselő, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése korábbi liberális Frakcióvezetője.

A közelmúltban a Facebook néhány csoportja attól a vitától volt hangos, amelyben összecsaptak az érvek, s ellenérvek, a fasizmus, az antifasizmus, a nácizmus, valamint a fasizmus és a kommunizmus bűnei kérdéskörében. A Demokrata.info Eörsi Mátyástól, a kérdésre, európai kitekintésben kérte a válaszokat.

DI: Ön, a Magyar ATV műsorában elmondta, hogy a nyugati sajtóban egyre többet lehet olvasni azt, hogy Magyarországgal kapcsolatban használják a fasizmus kifejezést. Bocsánat, hogyha kérdem, de Ön megkülönböztette a nácizmus és a fasizmust. Mit jelent ez?

EM: Igen, megkülönböztettem, mert bár a II. világháború pusztítása a közbeszédben elmosta a kettő közötti különbséget, mégis csak két különböző dologról van szó. A Mussolini-féle fasizmus nagy mértékben eltér a Hitler-féle nácizmustól, alapvetően két dologban.
Az első, és talán a legfontosabb, hogy a fasizmus nem tűzte ki célul egyetlen népcsoport kiirtását sem. Állításom nem az, hogy Mussolini alatt jó volt zsidónak lenni, de Mussolini nem épített és nem üzemeltett halálgyárakat. A másik jelentős különbség, hogy a fasiszta Olaszország agressziója a belpolitikai ellenzékkel jelentős volt, de nem jutott el az erőszaknak arra a fokára, amelyet a nácik eljutottak: nevezetesen politikai ellenfeleik fizikai megsemmisítésre.

DI: Bocsánat, hogyha kérdem... Ön azt állítja, hogy a mai Magyarországi politika megegyezik a múlt század harmincas éveinek kezdődő fasizmus politikájával. Ez azt jelenti,hogy Magyarország fasizálódik?

EM: Ha megnézzük a mai Magyarországot, az állam agressziója, a korporatizmus, az állam mindenhatóságába vetett hit, a politikai kisebbség semmibe vétele, a politikai erő mindent más szempontot megelőző primátusa, sőt, szinte kizárólagossága olyan  autoriter, tekintélyuralmi rendszert hozott létre, amely csupán korlátozza a szabadságot, de nem szünteti meg. Maga Mussolini úgy határozta meg  a célt, hogy „egy párt, amely teljesen és kizárólagosan kormányoz egy nemzetet”.

Egy másik idézet így szól: „egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni. Nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani. Az állandó harc helyett az állandó kormányzás politikáját folytassuk.”
Ezek a lényeget tekintve Orbán Viktor szavai. És ezek a tettei is.

A vezér tévedhetetlenségébe vetett hit szolgálata a fasiszta Olaszországhoz hasonlóan korlátozza a médiát. Ám a náci Németországtól eltérően senki sem hal meg, nem kerül táborba, csak éppen a vele egyet nem értők a munkájukat vesztik el, a legtöbb így "beáll a sorba".

A végeredmény: abszolút kormánypárti sajtómonopólium, és a kirakatban elvétve egy egy ATV és Klub rádió. Éppen azért fontos a nácizmus és a fasizmus megkülönböztetése, mert nácizmussal vádolni a Fideszt méltánytalan lenne, de bizony, amit ma Magyarországon látunk, az túl sok mindenben hasonlít Mussolini fasizmusára.

DI: Bocsánat, hogyha kérdem, de nem lehetne a kormánypártoknak, vagy esetleg az ellenzéknek, valakinek, a jog eszközével fellépni a náci ideológia terjedése ellen?

EM: Nekem személy szerint is kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy lehetséges-e a jogi fellépés ott, ahol a politika összekacsint ezekkel az eszmékkel.

A nagyon nyilvánvaló náci megszólalások ellen még ha lehetne is jogi szabályozást nyújtani, nyilván semmit sem lehet tenni a "bankárkormány"-ozás, a "haza nem lehet ellenzékben"-ezés, és az "idegenszívű"-zés ellen, az egész Horthy-kultusz vezető kormánypárti gyakorlatával szemben, amik szintén színtiszta zsidózásnak minősülnek, de senki sem gondolhatja komolyan, hogy a miniszterelnök szavaival szemben jogszabály  fog védelmet nyújtani.
Azokban az országokban, amelyek nyújtanak  jogi védelmet, ezt a jogi védelmet megerősíti egy kikezdhetetlen konszenzus a bal- és a jobboldali mérsékelt erők között, és ez így hatékony is tud lenni. De nálunk ez egyelőre nem lehetséges, mert a Fidesz, ha maga nem is náci, a náci eszméket, a kódolt szövegeket habozás nélkül felhasználja hatalmi érdekeinek megfelelően.

DI: Bocsánat, hogyha kérdem... szerkesztőségünk komoly gondnak látja azt, hogy Magyarországon, főként a kormánypártok, de a szélsőjobb és bal oldalon is összemossák, azonosnak tartják a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus bűneit. Szerintünk a “fasizmus és a kommunizmus bűnei nem azonosak, ugyanis meg kell különböztetni, hogy valakit a származása miatt, vagy nézetei miatt üldöznek”. Van tehát különbség a kettő között?

EM: Ez ügyben óvatosságot és nagyfokú empátiát javasolok. Egyfelől van valóban jelentős különbség van a kommunizmus és a nácizmus között, mégpedig az, amit a kérdés is állít, hogy a kommunizmus áldozatai - bármilyen ocsmány és hazug módon is történt - politikai áldozatok voltak, míg a nácizmus áldozatai - hasonlóan ocsmány és hazug - politikai áldozatok is voltak, ám  mellettük milliószámra származási alapon is gyilkoltak. Mindezt előrebocsátva azért javasolok empátiát ez ügyben, mert azok az emberek, akik szeretteiket, vagyonukat a kommunizmus áldozataiként vesztették el, akiket a kommunisták börtöneiben kínoztak és aláztak meg, erre a megkülönböztetésre aligha lesznek kíváncsiak.

A személyes tragédiák összehasonlítgatása nem vezet sehova, mindkét rezsim elszenvedői figyelmet és respektet érdemelnek.
Ellenkező esetben mindkét áldozati kör úgy fogja érezni, hogy az ő szenvedései a másik oldal számára nem fontos. A kölcsönös empátia azért is fontos, mert ez a feltétele annak, hogy  a jövőben együttesen, szövetségben tudjanak fellépni mindenfajta diktatórikus törekvésekkel szemben, jöjjön az a jobb- vagy a baloldalról, ha ezeknek a szavaknak egyáltalán van jelentőségük.

DI: Ön azt is állította az említett ATV interjúban, hogy Magyarországon a demokratikus intézmények korlátozottan működnek. Mit ért ezen?

EM: A demokrácia nem azt jelenti, hogy feltétlen kiváló államférfiak (vagy nők) irányítják az országot, hiszen abba sem tudnánk hagyni annak sorolását, hogy hány politikai vezetővel ellenszenvezünk, miközben demokratikusan választották meg őket.

A demokrácia azt jelenti, hogy az intézményrendszer van olyan erős, hogy ellen tudjon állni az autoriter törekvéseknek, valamint azt, hogy lehetőséget nyújt arra, hogy a választók egy téves döntést korrigáljanak.
Orbán Viktor kétséget kizáróan jelentősen legyöngítette ezt az intézményrendszert, és a választási törvény egyoldalú, csupán a saját választási érdekeit szem előtt tartó módosításával a korrekció lehetőségét is jelentősen megnehezítette.
Ezt értettem a kijelentésemen. Magyarországon a demokrácia nem szűnt meg, de a demokrácia intézményei már csak korlátozottan működnek.

DI: Ha Magyarországon nincsen megfelelő erő annak kikényszerítésére, hogy a demokrácia intézményrendszerét helyreállítsák, az Európai Unió tud olyan kényszert alkalmazni a magyar kormánnyal szemben, hogy a demokratikus intézményrendszerünk helyreálljon?

EM: Ez EU-ban a "rule of law" alapvető fontossággal bír, csakhogy az alapító atyák olyan mélyen hittek a részt vevő országok demokratikus elkötelezettségében, hogy nem tartották szükségesnek a demokrácia sarokköveinek a szabályait az EU-t megalapító egyezménybe foglalni.
Ebből az következik, hogy hiányoznak azok a konkrét szabályok, amelyekre alapozva az EU bírósága megállapíthatná a szabályszegést. Ez súlyos gond, és nem véletlen, hogy a napokban a német, a holland, a dán és a finn külügyminiszter közös levélben sürgette egy demokrácia-ellenőrző mechanizmus létrehozását.
Ezzel együtt, léteznek politikai eszközök a nyomásgyakorlásra, és nincs kétségem afelől, hogy ezzel alkalmasint az EU intézményei élni is fognak.

Azzal persze tisztában kell lennünk, hogy az EU-t gyötrő és megoldásra váró kérdések sora messze meghaladja a magyar demokrácia-deficit kérdését, legyen elég a ciprusi válságra, vagy Cameron politikai játszmájára gondolni, amelynek eredményeképpen az Egyesült Királyság akár ki is válhat az EU-ból, lényegében meg is pecsételve annak sorsát. De azért leginkább azt szeretném válaszolni a kérdésére, hogy köszönjük meg, ha az EU-tól segítséget kapunk, de legyünk tisztában azzal, hogy a magyar demokrácia helyreállítása nem a külföld feladata, hanem a mienk, magyaroké.
Mert ha külföldről próbálják meg helyreállítani a demokráciát, a magyarok többségének akarata ellenére, akkor az fabatkát sem fog érni. Kulcs fontosságú feladat lenne tehát a magyar ellenzék megszervezése, amely nem csupán Orbán Viktortól akar megszabadulni, hanem az orbánviktorizmustól, de ettől egyszer és mindenkorra.

 

Demokrata.info / ?Bocsánat, hogyha kérdem... rovat / A.Gy.