Joomla Free Template by FatCow Hosting

Bocsánat, hogyha kérdem: a vallásos ember lehet-e más, mint antifasiszta?

A MEASZ Kávézó múlt heti beszélgetésén a téma a vallás és az antifasizmus volt. A Demokrata Info helyszíni tudósítója részletesen beszámolt az eseményről. Lapunk, a beszélgetés résztvevőitől kérdezte: Bocsánat, hogyha kérdem….   A párhuzamos interjúkban a Demokrata Info kérdéseire válaszolt Deák Dániel, mb. tanszékvezető egyetemi tanár, Szunyogh Szabolcs, a Köznevelés nyugalmazott főszerkesztője, Wildmann János, az Egyházfórum főszerkesztője, Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége elnöke. (Foto: Zina Mihailova)A MEASZ Kávézó múlt heti beszélgetésén a téma a vallás és az antifasizmus volt. A Demokrata Info helyszíni tudósítója részletesen beszámolt az eseményről.
A párhuzamos interjúban, a Demokrata Info kérdéseire Deák Dániel, mb. tanszékvezető egyetemi tanár, Szunyogh Szabolcs, a Köznevelés nyugalmazott főszerkesztője, Wildmann János, az Egyházfórum főszerkesztője, Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége elnöke válaszolt.


Demokrata Info: Ön személy szerint mi tart a vallás és antifasizmus beszélgetés legfőbb üzenetének?


Deák Dániel, mb. tanszékvezető egyetemi tanárDeák Dániel: A katolikus egyház szempontjából fontos a párbeszéd a világgal.  A nyitás a második Vatikánum terméke.  Azóta elismerjük, hogy az is üdvözülhet, aki oly módon él Istennek tetsző életet, hogy tételes vallást nem követ, az azok által közvetített szentségekben nem részesül.  Az egyház kiáll az emberi méltóság védelme, a lelkiismereti szabadság mellett.  A világnak fontos, hogy meríthessen a keresztény szeretetparancsból.

Szunyogh Szabolcs: A legfőbb üzenetnek azt a nyitottságot tartom, amivel a MEASZ a kérdéskört kezelte, bizonyítva ezzel, hogy a magyar ellenállók és antifasiszták nem egy párt holdudvarához, nem egyetlen politikai nézetrendszer köréhez tartozó emberek, nem egy ideológia hívei, hanem sokféleképpen gondolkodó, sokféle világszemléletű emberek, akiket humanista értékrendjük köt össze.

Wildmann János: A beszélgetés laza, kötetlen légkörben zajlott, amint ez egy kávézóhoz illik. Nem oldottunk meg semmit, és nem is fogalmaztunk meg nagy dolgokat. Az üzenet ezért szerintem nem tartalmi, hanem szimbolikus: le lehet, és le kell ülnünk, hogy párbeszédet folytassunk olyan kérdésekről, amelyek fontosak társadalmunk egészsége szempontjából. Nem azért kell eszmét cserélnünk, mert konkrét cselekvési tervet dolgozunk ki – legalábbis most nem azért ültünk le –, hanem azért, hogy rámutassunk a párbeszéd szükségességére.

Hanti Vilmos: Mindenkinek van hite, az szükséges a mindennapi életünkhöz. A vallásos ember istenkereső ember. Mindenki egy hegycsúcsra igyekszik kanyargós utakon, van akik egymás mellett lépdelnek, ismerik egymást, de mennek a túlsó oldalon is, akiket nem is látnak. A keresztények egyik jellemzője, hogy szolidárisak más embertársaikkal, a szegényekkel különösképpen, a békességet képviselik a gyűlölködés helyett. A mai kereszténynek mondott kurzus  előbb-utóbb rombolója lesz  a keresztények saját életének, és a nem keresztények részéről is igen nagy elutasítást eredményezhet.  

 

Demokrata Info: Miért vállalta, hogy kifejti véleményét?

 

Deák Dániel: Azért, mert azt remélem, hogy az első kérdésre adott válaszban mondottak eljutnak a szűkebb és tágabb környezetemben élőkhöz.

Szunyogh Szabolcs, a Köznevelés nyugalmazott főszerkesztőjeSzunyogh Szabolcs: Nemcsak jó ötletnek tartom, hanem kifejezetten fontosnak tekintem, hogy ilyen összejövetelekre, ilyen tematikájú beszélgetésekre sor kerüljön, mert ezzel tényszerűen bizonyítjuk annak a széles vagy nem széles körben, de mindenképpen érzékelhető mértékben elterjedt véleménynek az alaptalan voltát, hogy a totalitárius rendszerek elutasítása, az antifasiszta, demokratikus szemléletmód a baloldali ateisták sajátja. Szerintem éppen ellenkezőleg, a kollektivista rendszerek elutasítása az alap lehet a különböző gondolkodású emberek összefogásához.

Wildmann János, az Egyházfórum főszerkesztőjeWildmann János: Engem Hanti Vilmos magatartása győzött meg. Ma Magyarországon mindegyik tábor kígyót-békát kiabál a másikra. Hanti Vilmos nem ezt tette, hanem 600 km-t zarándokolt, imádkozott egy demokratikusabb, igazabb, tisztességesebb hazáért. Nem mások nyakát akarta kitörni, hanem a saját lábát törte fel a hosszú út során, majd sebző, vérző lábbal, önmagát sanyargatva folytatta zarándokútját. Van-e ennél szebb, önzetlenebb példa a közösségépítésre?

Hanti Vilmos: Keresztény vagyok, római katolikus. Keresztény emberként felelősséget érzek hazám sorsáért. A vallás szerintem minden ember legszemélyesebb magánügye, de akkor kötelessége megszólalni minden jóérzésű embernek, ha azt tapasztalja, hogy saját vallását rosszra használják föl.  A 2013.évben a negyedik zarándokutamat  Magyarországért ajánlottam fel. Olyan országban szeretnék élni, ahol  szabadság, egyenlőség és testvériség van.

 

Demokrata Info: Bocsánat, hogyha kérdem, Ön szerint egy ember aki hisz Istenben, aki vallásosnak tartja magát, az lehet-e más, mint antifasiszta?

 

Deák Dániel: Aki őszintén hisz Istenben, és keresztény felekezet tagja, az elkötelezett a demokratikus értékek iránt, és ezért nem is lehet más, mint antifasiszta.  Akik a kereszténység jegyében megsértik embertársaik méltóságát, azok nem keresztények, hanem pogányok. hanem pogányok. Istennek az tetszik, ha testvérnek tekintjük egymást. Egyházam nevében megkövetem embertársainkat, akiket magukat kereszténynek mondó emberek megaláztak és megszomorítottak.

Szunyogh Szabolcs: Jogos kérdés, magában hordja a választ, természetesen nem. Bizonyítéknak Kolbe atyától II. János Pálig számtalan kiemelkedő, jelentős egyházi személyt lehet idézni. Egyébként nemcsak katolikus körből, hiszen Jane Haining, Muraközi Gyula, Sztehlo Gábor életművükkel bizonyítják, hogy a kereszténység / keresztyénség legkülönbözőbb ágazataihoz-felekezeteihez tartozó embereik között találhatunk kiváló személyiségeket, akik a vészkorszak idején is tudták, mit parancsol az evangéliumi szeretet. Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége elnöke.Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy volt (van) példa másféle viselkedésre is, ezért nem jelenthetjük ki, hogy az igaz keresztény, az igaz istenhívő per definitionem antifasiszta, a probléma ennél bonyolultabb.

Wildmann János: Különbséget teszek aközött, hogy valaki tényleg hisz Istenben, és aközött, hogy valaki vallásos. Az istenhívő semmilyen emberellenes ideológiát nem fogadhat el, a vallásos ember viszont igen.

Hanti Vilmos: Meggyőződésem, hogy a vallásos emberek, - tehát a vallásos emberek, nem azok, akik a vallást fölhasználják saját politikai vagy nemtelen céljaikra - antifasiszták is egyben, hiszen a vallások az emberekért vannak. A vallások  humanisták, a békét, a békességet  szolgálják. Legyenek azok bármilyen vallás képviselői. Ha hallunk erőszakos, netán terrorista vallásokról, azok egyike sem vallás, hanem inkább vallási köntösben megnyilvánuló fanatizmus.

        

 

 

Demokrata Info: Bocsánat, hogyha kérdem, miért mégis, hogy magukat vallásosnak valló emberek rendszeresen kifejtettek és ma is hangoztatnak fasiszta, rasszista, antiszemita nézeteket?

 

Deák Dániel: A rasszizmus és előítéletesség nem köthető a keresztény hithez, de még valláshoz, vagy keresztény egyházakhoz sem, hanem azok személyes bűne, akik erre vetemednek, és a fragmentált, bizalomhiányos társadalom terméke.  Nem tagadható az, hogy a mai Magyarországon vannak olyanok, akik a kereszténység értékeivel visszaélnek, és akik képtelenek a más véleményen lévő polgártársaikkal párbeszédre.  El kell ítélnünk őket a nyilvánosság előtt.

Szunyogh Szabolcs: Elvileg már a turul- és kopjafa-állítás sem férne össze a kereszténységgel, hiszen ezek pogány szimbólumok. Ráadásul a turul fogalmi tartalma a XX. századi események miatt már elsősorban nem a honfoglalás előtti magyarság hitvilágát, hanem a 20-as, 30-as évek turulos mozgalmait idézi, azokat a politikai irányzatokat, amelyek szembenálltak az egyházzal. Mind a fasizmus, mind a nácizmus erőteljesen egyházellenes volt, Hitler „zsidó propagandának” tekintette a kereszténységet és a germán mitológiát favorizálta helyette. Hogy mégis miért állítanak nálunk magukat kereszténynek nevező emberek olyan turulszobrot, amire keresztet vésnek? Ennek egyetlen oka az antiszemita alap, nem szabad elfelejtenünk a katolikus egyház középkori antijudaizmusát, amely bár búvópatakként, de virulensen továbbél azokban a kelet-európai egyházakban, amelyeket a II. Vatikáni Zsinat szellemisége alig érintett meg.

Wildmann János: Az előbb már utaltam rá, hogy a teljes szívéből Istenre tekintő ember mindenekelőtt megpróbál az istenképűség szerint élni, hitének megélése egy vallásos közösségben pedig másodlagos. Vele szemben a vallásos ember elsősorban az egyházi közösségére, az őt körülvevő kortársakra figyel, az ő elvárásaikhoz igazodik, az istenképűsége pedig másodlagos, sőt maga Isten nem egyszer csak üres, tartalom nélküli hivatkozási alap. A Biblia azt mondja, hogy Isten a szeretet. Ebből következik, hogy az istenhívő azt nézi, mi következik a szeretetből. Az istenképűséget szem elől tévesztő vallásos ember pedig bármit elfogad, amit egy adott kor és közösség mintaként eléje állít, legyen az érdek, hatalom vagy ideológia, mint a fasizmus vagy kommunizmus.

Hanti Vilmos: Ha a különféle vallások az emberekért is vannak, a saját tanításaikat emberek terjesztik, akik sokszor céljaik elérését erőszak alkalmazásával látták-látják biztosítottnak. Időnként feltűnik a kizárólagosság is, az egy igaz hit kérdése is, amelyet az adott valláshoz tartozók vélnek saját hitükről, s máris megjelenik a kirekesztés, a fasiszta, rasszista nézet is. A római katolikus egyháznál a II. vatikáni zsinat döntő változásokat hozott az eredeti krisztusi gondolatokhoz való visszatérés szándékában, a szolgáló egyház megvalósításában, s deklarációjában leszámolt azzal, hogy a római katolikust, tehát a saját vallását tekinti  kizárólagosnak, az ökumenét szorgalmazza.

 

 

Demokrata Info: A világtörténelemben az évezredek során a vallás nevében több ember öltek, meg mint a természeti csapások. Ez különösen igaz az elmúlt 100 esztendőre. Véleménye szerint mi lehet, mi lehetne a huszonegyedik században a vallás szerepe?

 

Deák Dániel: A vallásnak más a szerepe ma, egy szekularizált világban, mint korábban sok évszázadon át volt, amikor hit, erkölcs, tudás és hatalom összefonódtak egymással.  Progresszív keresztények szeretik a keresztények mai feladatát úgy megfogalmazni, hogy az evangéliumban ne tantételeket lássunk, hanem erkölcsi parancsot: szeresd felebarátod, mint tenmagad.

Szunyogh Szabolcs: Vitatom a kérdésben foglalt állítást, több szempontból is. Egyrészt a XX. századi népirtások már nem vallási indíttatásúak voltak, a kereszténység a keresztesháborúk, az eretnekháborúk, a középkori antijudaizmus és a koraújkori vallásháborúk során meggyilkolt emberek haláláért felelős, a KZ-be és Gulágokra hurcoltakért nem. Másrészt vallás pl. a buddhizmus is, és buddhista tömeggyilkosságokról nem nagyon tudni (maximum önmagukat gyújtják fel a tiltakozó buddhista szerzetesek.) Egyáltalán nem tudni a judaizmussal kapcsolatban sem semmiféle agresszív népirtó cselekményről.

Amit az antiszemiták a zsidók szemére szoktak hányni ezzel a kérdéssel összefüggésben, annak semmi köze a valláshoz, hanem Izrael politikájához van köze. Izrael politikáját lehet vitatni, bírálni, de egyenlőségjelet tenni egy 60 éves állam és egy 4000 éves vallás közé abszurd. Zárójelben jegyzem meg, hogy a valóság ebben az esetben sem tűri el az előítélet prekoncepcióit, ugyanis ha arányba állítjuk Izrael terrorfenyegetettségét a válaszlépésekkel (előre bejelentett házrombolás, csak a kiválasztott terrorista vezető személyére irányuló rakétatámadás, önvédelmi „kerítés” építése, stb), azt találjuk, hogy a válaszlépések során meghalt vagy megsérült ártatlan áldozatok száma olyan alacsony, hogy nem is fogható semmilyen más állam, pl. Nagy Britannia vagy Spanyolország hasonló válaszlépéseihez.

Nem akarok ebben a problémában mélyen elmerülni, szívesen kifejtem a véleményemet akár egy MEASZ-ülésen, akár egy lap számára, de a lényeg az, hogy nemcsak olvasmányélményeim, hanem személyes tapasztalataim alapján állíthatom, hogy ellentétben az antiszemita rágalmakkal, Izrael kifejezetten békés, multikulturális állam.

Ami a kérdés lényegi részét illeti, arra Moses Mendelssohn óta tudjuk a választ: a vallásnak semmi keresnivalója az állami életben, a közéletben és a politikában.

A vallás illetve az egyház, legyen szó bármilyen egyházról, foglalkozzon a hívek lelkiéletével, az elesettek, szegények, betegek támogatásával és segítésével, tartson fenn antialkoholista és drogmentő központokat, szervezzen humanitárius akciókat az éhínség vagy természeti katasztrófa sújtotta területeken, tehát tevékenységét a hatalmi egyház helyett a segítő-szolgáló egyház ideáljához illessze. Én még azt sem tartom az evangéliummal összeegyeztethetőnek, amit számos dél-amerikai katolikus papról hallunk, akik a rettenetes nyomor és emberi kiszolgáltatottság láttán szinte marxistához illő forradalmisággal vetik bele magukat a kisemmizettek politikai képviseletébe. Nemcsak azért, mert „adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené”, bár ez egy alapvető evangéliumi parancsolat, hanem és főképp azért, mert etikátlan a hitélet hatalmas lélektani bázisát bármilyen konkrét pártpolitika szolgálatába állítani.

Az egyház kiállhat – és álljon is ki –, a humanista értékek mellett, hiszen ez harmonizál a legtöbb villágvallás alapfilozófiájával. Amelyik lelkész politizálni akar, az viszont tegye le a reverendát vagy palástot, és politikai tevékenységének idejére függessze fel papi működését, egyébként igazságtalan előnybe kerül azokkal a versenytársaival, riválisaival, ellenfeleivel és pártbeli kollégáival szemben, akik nem hivatkozhatnak túlvilági legalizációra vagy évezredes hagyomány megszentelő erejére.

Ez látszólag kemény ítélet, de egyrészt hivatkozom azoknak a papoknak a negatív példájára, akik vállaltak politikai szerepet (a lista hosszú, Kálvin Jánostól mondjuk Tisóig terjed), másrészt hivatkozom arra, hogy ilyen összeférhetetlenség más pályák esetében is fennáll, például, hogy messzire ne menjek, az újságírás esetében.

Teljesen rendben van, ha egy újságíró szerepet vállal egy értékalapon szerveződő, pártfüggetlen szervezet munkájában (ilyen pl. a MEASZ), de ha elindul valamelyik párt színeiben a választásokon, akkor politikai tevékenységének idejére szüneteltetnie kell újságírói, vagy rádiós, televíziós tevékenységét.

Wildmann János: A kérdésből is kiviláglik, amiről beszélek, vagyis, hogy a vallás nevében bármit meg lehet tenni. Nem hiszem, hogy egy emberi közösség bárhol és bármikor is annyira letisztult lehet, hogy elejét tudja venni a torzulásoknak. Persze egy ember még kevésbé, ezért mielőtt félreértene az általam hangoztatott istenképűséggel kapcsolatban, szeretném leszögezni, hogy az egyes ember saját ítéletében sem bízom jobban, mint a csoportéban, vagyis nem valamilyen hitbéli individualizmust propagálok. A döntő azonban az, hogy akár az egyes ember, akár a közösség vagy annak vezetői képesek-e függetleníteni magukat az ideológiáktól, a gazdasági és politikai érdekektől.

Vallásra szükség van, de csak akkor és annyiban, amikor és amennyiben nem keveredik evilági érdekekkel, hanem ezektől függetleníti magát, és a szerető Istenre tekint, belőle él, róla tesz bizonyságot.

Minden olyan kiváltság, amelyet a politikai hatalom egy vallásnak vagy egyháznak biztosít, hívják ezt akár a Vatikáni megállapodás módosításának is, fogadja el az Országgyűlés akár kétharmados többséggel is, kártékony, és magát az adott vallást és egyházat hitelteleníti. Bem kiváltságokat biztosító, hanem intézmények működését tisztességesen szabályzó megállapodásokra persze szükség van.

Az általam elfogadható vallás jövőbeni szerepét ezért abban látom, hogy nyissa meg az emberek szemét, elméjét és szívét arra a másra, ami túlvan hétköznapjaink érdekorientált, egymást és önmagunkat pusztító harcán. Mutassa és élje meg, hogy valamennyien testvérek vagyunk, ugyanannak az Istenatyának/Istenanyának a gyermekei! A többi pedig majd ebből következik.

Hanti Vilmos: A vallás az emberiséget már a kezdetektől végig kíséri. Még az is, aki nem tekinti magát vallásosnak, kiszolgáltatott helyzetében sokszor keresi a megmentő természetfölöttit. Azok, akik a történelemben más emberek fölött igyekeztek uralkodni, vagy legalább is más emberek fölött befolyást szerezni, sorra fölismerték a vallás nyújtotta bőséges lehetőséget. Az inkvizícióval nem szabad összetéveszteni az igazi keresztény hitet. De ugyanaz az egyházi eltévelyedés volt sok helyütt a háborúba indulók fegyvereinek a megáldása, az egyháziak uszítása a holokausztra.

Magyarországon a történelmi okok miatt lényegesen nagyobb a tere a keresztény egyházakon belül az antiszemitizmusnak. Sajnálatosan a katolikus egyháznak a XX. században több meghatározó szereplője is eltorzította az egyház valóságos küldetését. Különösen az I. és a II. világháborúban sok tisztességtelen szereplője volt, s nem volt az egyháznak kellő immunrendszere, hogy maga közül  kivesse az ilyen embereket.

Annak ellenére, hogy a vészkorszak idején sok pap, egyházi személy  segítette a lehetőségeihez képest a nácizmus üldözötteit, de sokan az antiszemitizmus szószólói voltak.   
A vallásnak a jövőben is meghatározó szerepe lesz az emberek életében. A politikának és az egyháznak teljesen külön kell válnia. Az emberiségre sok kihívás vár a 21. században. A vallások ezen kihívások kezelésében sokat segíthetnek.  Ehhez szabadnak kell lenniük és  sokfélének, hogy kiszolgálhassák a sokféle ember különféle igényeit.  A vallások akkor töltik be szerepüket, ha az embert szolgálják, s a közvetítőjük az egyházak is ugyanezt teszik.

Szeretném, ha nemcsak a keresztények ismernék föl, hogy manapság, azt amit Orbán Viktor miniszterelnök tesz ezzel az országgal, az nem keresztény, csak annak a nevében biztosít ideig-óráig előjogokat. A keresztények egyik jellemzője, hogy szolidáris más embertársaikkal, a szegényekkel különösképpen, a békességet képviselik a gyűlölködés helyett. A mai kereszténynek mondott kurzus  előbb-utóbb rombolója lesz  a keresztények saját életnek, és a nem keresztények részéről is igen nagy elutasítást eredményezhet. Nem szeretném, ha Orbán Viktor ténykedése következményeként népharag övezné a keresztényeket. Az igaz keresztényeknek el kell határolódni ettől a politikától. Ezen kufárokat Jézus is „kötélből ostort fonván kihajtá öket a templomból”.

 

 

Demokrata Info / Barát Tamás

Az interjúban felhasznált illusztrációk Hanti Vilmosnak, a MEASZ elnökének egyhónapos Szent Jakab zarándokútjáról készült fotó-albumából valók.