Joomla Free Template by FatCow Hosting

Mennyit ér politikailag a CSOK?

Az elmúlt hónap politikai slágerterméke, hogy a kormány bővítette lakástámogatási programját, a CSOK-ot. Egyszerre beszélnek ennek kapcsán az építőipar megmentéséről, és a remélhetően növekvő születések számáról. A változtatások hatásának van más aspektusa is, ezért a Policy Agenda elemezésében megvizsgálta, hogy politikai termékként sikeres lehet-e a támogatás, és milyen társadalmi csoportok számára bír üzenettel. Az elmúlt hónap politikai slágerterméke, hogy a kormány bővítette lakástámogatási programját, a CSOK-ot. Egyszerre beszélnek ennek kapcsán az építőipar megmentéséről, és a remélhetően növekvő születések számáról. A változtatások hatásának van más aspektusa is, ezért a Policy Agenda elemezésében megvizsgálta, hogy politikai termékként sikeres lehet-e a támogatás, és milyen társadalmi csoportok számára bír üzenettel. 

Pénz, időzítés, társadalmi hatás, kommunikáció

Egy kormányzati intézkedés politikai szempontból akkor tud sikeres lenni, ha a választók a szavazófülkében is emlékeznek arra, széles társadalmi réteg számára jelenthet előnyt, és van rá elég pénz, amit nem máshonnan kell elvonni. A legfontosabb azonban, hogy van annyira egyszerű ez az intézkedés, hogy rövid kommunikációs üzenetekkel elmondható a lényege. A CSOK alapvetően minden paraméternek megfelelhet, mégis vannak ezzel kapcsolatosan kérdések.

A CSOK esetében az egyik legnagyobb kérdés a költségvetési hatás. Nehezen becsülhető meg ugyanis az, hogy mennyibe kerül a rendszer az adófizetőknek. Lakástámogatás címen az állam 2010-ben 147 milliárd forintot fizetett ki, amely összeg 2015-ra kb. 100-105 milliárd forintra csökkent és e célra 2016-ra 104 milliárd Ft-ot terveztek a költségvetésbe.

2010 óta tehát a GDP-hez viszonyítva 45%-kal csökkent a lakástámogatásra adott pénzek nagysága. Emellett a kormány - ahogy a konvergencia programban is szerepel - lényegében a növekvő közfoglalkoztatási kiadások fedezeteként a vártnál jobban csökkenő lakástámogatásokat tüntette fel: 

„A közfoglalkoztatás mellett egészségügyi kiadásokra is a tervezettnél többet költött a költségvetés, a többleteket azonban bőven túlkompenzálta a nyugdíjkiadásoknál, rokkantsági és rehabilitációs ellátásoknál, valamint a lakás-, családi és szociális támogatásoknál jelentkező megtakarítás.” (Magyarország Konvergencia Programja 2015-2018).

Azaz úgy tűnhet, mintha ráébredt volna arra a kabinet, hogy abból, amit eddig kivett a lakástámogatási rendszerből most valamennyit visszaadna.

A támogatási rendszer az újépítésű lakásokat preferálja (használtra is lehet támogatás kapni, de annak mértéke nem olyan kecsegtető), vagyis elsősorban a már meglévő, de el nem adott lakásállomány értékesítését (ennek száma és területi koncentrálódása is problémás), vagy a teljesen új projektekét ösztönzi.

Az újépítésű lakások építésének átfutási ideje miatt az intézkedésnek 2016-ban nem várható komoly költségvetési hatása az egész rendszerre. 2017-2018-ban azonban megjelenhet egy komolyabb igény, bár ennek sem lehet erős hatása. 2003-2007 között átlagosan 30,7 milliárd forintot  költött az állam szociál-politikai támogatásra (lényegében a CSOK előzménye). A legjobb évben 18 ezer volt az igénylések száma, és ezen családoknak 22%-a volt 2 vagy annál több gyerekes. Ezekből a számokból az látszik, hogy 2017-2018-ban nem kell évi 2-3 ezer három vagy több gyermekkel rendelkező, vagy azt vállaló családra számítani. Azaz a 10 millió forintos támogatást ennyien veszik majd igénybe. Ez tehát 20-30 milliárd forintot jelenthet, de az intézkedés a korábban erről a területről kivont pénzhez képest finanszírozhatónak látszik.

Nem korai?

Politikai naptár szempontjából nyilvánvalóan korai a CSOK mostani kiterjesztése. A kezdeti lelkesedés hamar a lehetőségek szerinti realitások szerint alakul és 2018-ra majd már adottságnak tartják ezt a rendszert a választók. Azaz olyan állami segítségnek, amit már természetesnek veszünk és már a jövő évben sem nem fogja ekkora médiafigyelem követni a kérdést. A kampányban persze majd hivatkozhat erre újra a kormány, de ez egy lesz az általa sikertörténetnek tartott elemek között.

Ha az intézkedés időzítése nem volt jó, akkor inkább annak másodlagos hatása lehetett az a tényező, ami miatt „sietni” kellett vele. Ez pedig az, hogy az idei évben már nem lesz a beruházásokra élénkítő hatása az Európai Uniós forrásoknak. Ez ugyan egy átmeneti jelenség, amely 1-1,5 év alatt kifut, de jelenleg az építőiparnak problémát jelent. Ha a kormány nem akar azzal szembesülni, hogy megnő a munkanélküliség ebben a szektorban, akkor mesterséges eszközökkel élénkítenie kell a piaci keresletet. Nyilvánvalóan nem az a párezer „CSOK-os” támogatott lendíti át a holtponton a cégeket, akik 10 millió forintot kapnak, hanem az ezzel járó felfokozott hangulat. Megindulhat a piacon egy mozgás, amely munkát ad átmenetileg a magyar építőipari vállalkozásoknak.

Társadalmi hatás és kommunikáció

A társadalmi hatás és a kommunikáció kéz a kézben jár. A CSOK kommunikációs kampányának érezhetően az a vezérmotívuma, hogy ebből az egész társadalom részesül. Az építőiparban dolgozó azért, mert lesz munkája, a gyermekes, vagy gyermeket vállaló családok, mert effektív segítséget kaphatnak, míg a társadalom azért, mert a kormány ígérete szerint ez segít a népességfogyás ellen. 

Miután ez a három elem egyszerre van jelen, ezért nehéz felvetni azt a kérdést, hogy ez-e a legjobb módja az adófizetői pénzek elköltésének. Pedig ez egy érdemi kérdés lehetne! Nem véletlenül nem mernek erősen megszólalni az ellenzéki pártok, hiszen ezt a kezdeményezést támogatni nem akarják, míg kritizálni is csak óvatosan merik. Az MSZP azt nehezményezte, hogy a közmunkások és az álláskeresők kimaradnak a rendszerből. A Jobbik a bérlakás programot hiányolja, míg a többi párt még közlemény szintjén sem szólalt meg.

A CSOK politikai termékként tehát most még hatásos, ez év elején mindenképpen tematizálja a közvéleményt, de kérdéses, hogy kitart-e a hatása a választásokig?

Budapest, 2016. január 20.

Forrás: Policy Agenda