Joomla Free Template by FatCow Hosting

A szellem amazonjai

Andreas Vesalius (1514– 1564): Férfi és női akt könyvborítóHorák Magda: A szellem amazonjai című könyvének bemutatója az Írók Boltjában. 2017. december 7-én, (csüt.) 17 órától, 1061. Budapest, Andrássy út 45.  Házigazda: Dési János 
A SZELLEM AMAZONJAI Horák Magda és Pruzsinszky Sándor könyve a női nem (Simone de Beauvoir maximájával: “a második nem”) történelmi útját vázolja fel. Áttekintést ad az amazon-legendáktól kezdve napjaink úgynevezett mainstreaming-jéig a nők társadalmi státusának alakulásáról. Különös súlyt helyez azon történelmi okok és jelenségek vizsgálatára, amelyek a nők társadalmi helyzetének súlyos leromlását idézték elő és hosszú századokon át a férfiak nőelnyomó uralmát (a patriarchátust) fémjelezték. A kultúrtörténeti jellegű mű áttekintést ad a női jogokért folytatott évszázados küzdelem — a feminizmus – formáiról is, ideértve napjaink nemi dekonstrukciós (a nemek közti szerepmegosztás teljes felszámolására irányuló) törekvéseit is. Végül — már-már enciklopédikus igénnyel — összeállítást ad a tudomány, a művészet és a politika terén kiváló teljesítményt nyújtó nőkről, akik az emberi civilizáció fejlődésében maradandó jelentőségűek.

 Horák Magda előszava:

„Mindazon lángelmék, akik nőnek születtek, elvesztek a köz számára” – e lehangoló maximával foglalja össze Stendhal a XIX. század tomboló antifeminizmusát[1] és még Simone de Beauvoir, a női egyenjogúság e harcos szószólója is arra a megállapításra jut, hogy „a nők történelmét mindig a férfiak csinálták[2]”.
A történelmi idők férfiközpontú–patriarchális–társadalmainak kialakulása évszázadokon keresztül a női nem hátrányos társadalmi helyzetét eredményezte. Ezt az állapotot, mint közismert, a különböző vallási ideológiák éppúgy megalapozták, mint ahogy az államok pozitív joga és az erkölcsi normának aposztrofált társadalmi szokások is. A férfinak, mint családfőnek alárendelt nő esetében – Bernard Shaw ismert mondása szerint – lényegében ugyanaz történik, mint a fehér gyarmatosítók és a bennszülöttek viszonyában: a fehér amerikai, miután cipőpucolásra kárhoztatta a négert, ebből arra következtet, hogy egyébre nem is alkalmas. Az antifeministák[3] a nemek közötti biológiai különbségekkel[4] érveltek mindig, és ez évszázadokon át beépült a köztudatba[5]. E különbségek alapján azt állították, hogy a nők sosem lehetnek egyenlők a férfiakkal, hiszen alkatilag képtelenek ugyanazon (a társadalom által leginkább preferált) feladatok ellátására, de legalábbis soha nem alkottak olyan jelentőset, mint a férfiak. Ennek dogmatikai alapvetését már Platónnál megtaláljuk: „A nő – természete szerint – űzheti mindama szakmát, amit a férfi, csak a nő minden téren gyengébb.”[6]

Nos, e súlyos paradigmának épp az ellenkezőjét bizonyítják a nőknek a tudományokban és a különböző szakmákban elért eredményei, amelyeknek az antifeministák is a haszonélvezői még akkor is, ha nem akarnak róla tudomást venni. Ezért e könyvvel az a célunk, hogy nemzetiségre, származásra való tekintett nélkül bemutassunk néhányat azok közül a nők közül, akik a férfiak többségét szinte valamennyi tudományágban – mellesleg a katonai erényekben is – nemcsak utolérték, de néha túl is szárnyalták.

A társadalom az egész világon még jelenleg is szinte mindenütt férfiközpontú, épp ezért egy nő sikere elsősorban napjainkban is egyéni ambíciójától függ. Talán ez a magyarázata annak is, hogy a nők hagyományos szerepének megváltoztatásán főként azok a nők fáradoztak/fáradoznak, akik az élet és a tudomány valamely területén kivívták maguknak az elismerést.

S hogy ne legyünk igazságtalanok, mindig akadtak férfiak is, akik pártfogolták a női talentumot, elismerve a „második nem” jogos igényét arra, hogy – Simone de Beauvoir megfogalmazásában –„ benne is, mint az emberiség egészében, a transzcendencia győzzön, az immanencia fölött[7]”– vagyis a nőiség szelleme, a nemiségbe zárkózás helyett.

Figyelemre méltó, hogy az e könyvben bemutatott, a politika, a tudomány vagy a művészetek valamely területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó sikeres nők többsége társadalmilag is kiemelkedően aktív életet élt, és mindig a humánum, a fejlődés, a természet megvédése érdekében, az elnyomás és a rasszizmus ellen folytatott harcot.

[1] A szerelemről. Gondolat, Budapest, 1962, 228–231.
[2] Simone de Beauvoir: A második nem. Gondolat, Budapest, 1971, 165.
[3] Az antifeministák nem mind férfiak.
4] Lásd a 33. sz. lábjegyzetet!
[5] A köztudatba beágyazottságra gyakorta maguk a nők adnak példát. Krisztina svéd királynő, a harcos Gusztáv Adolf lánya, 1651-ben ezzel az indokkal mondott le a trónról: „A birodalom férfit és bajnokot nyer, ki háborús veszélyben lóra kapva vezényelheti csatára népét, nő pedig erre nem képes”. Idézi: Antonia Fraser: Amazonkirálynők. Boadicea szekere. Europa, Budapest, 1998. 289.
[6] Platón: A törvények. Platón összes művei III. Budapest, Európa, 1984. 943–944 .
[7] Beauvoir: i. m. 172.

Horák Magda - fotó: Láng Judit