Joomla Free Template by FatCow Hosting

A nacionalista kormány nacionalista ellenzéke

nacionalizmus 600x325A magyarországi politikai diskurzust nagyjából két civilizációkritikai narratíva uralja. Az egyik (köznyelven) "szélsőjobb", a másik (köznyelven) "szélsőbal".
Amíg a “jobboldal” a nagyjából második világháború előtti narratívával operál és a “nemzet”, a “kultúra”, vagy a „vérközösség“ (végső soron egy vizionált “faj”) tisztaságára törekedve homogenizál, vagyis egyirányúsítja a politikát, kultúrát és oktatást, addig a “baloldal” egy nagyjából a második világháború után elterjedt narratívának megfelelően összeesküvés-elméletes antikapitalizmussal, “eredeti tőkefelhalmozással”, a “globálkapitalizmus válságával”, “monopolkapitalista hatalmi harccal”, kvázi a gazdaságból kiindulva és a vagyonosodásra fókuszálva érvel a “rendszer” ellen. 
Hogy ezek a megközelítések ugyanannak a narratívának a részei, melyek azonos irányba mutatnak és egymást is erősítik, az nem tudatos az ellenzékben. Ezen a ponton találkozik a Fidesz és a Jobbik tőke- és kapitalizmusellenessége, valamint gazdasági patriotizmusa Mesterházy Attila valamint Schiffer András tőkeellenességével és Szanyi Tibor érvelésével a “spekulatív tőke visszaszorításá”-val kapcsolatban, amellyel az EU-Parlamenti választáskor kampányolt.

Az ilyen ellenzék csak hiszi, hogy ellenzék. Valójában azonban ugyanazt a tekintélyelvű eszmerendszert erősíti, amit – radikálisabb formában – a Fidesz és a Jobbik képvisel. Ugyanis mindkét érvelési narratíva népnemzeti (völkisch), vagy (etno-)nacionalista, ami univerzalizmus- és demokráciaellenes, s ráadásul összeesküvéselméletes-antiszemita világnézetet tükröz. MARSOVSZKY MAGDOLNA írása.

Azért univerzalizmus és demokráciaellenes, mert nem az univerzális emberi jogok, a „demos“ (individuumok egymásmelletisége, melyet a politika tart össze) talaján áll, ami a demokrácia alapja. Azért népnemzeti, vagy (etno-)nacionalista, mert a „nép“, vagyis „ethnos“ (nem létezö kulturális és származási közösség, a „magyarság“) nevében, védekező attitűdből kiindulva érvel. S azért összeesküvéselméletes-antiszemita, mert egy nem létező elnyomó hatalmat, a „tőke“ hatalmát vizionálja a „nép“ („magyarság“) elnyomójaként, ami a szakirodalomban is ismert „zsidó nagytőke“ sztereotípiája (s Goebbels és Hitler beszédeiben is gyakori elem). A „tőke“ és a „nép“, a „spekulatív (karvaly) tőke“ és a „nem-spekulatív, dolgos tőke“ szembeállítása a szakirodalomban ismert u.n. baloldali antiszemitizmus lényege, melynek elnevezése onnan ered, hogy a háború után elsősorban a volt szocialista országokban elterjedt (valamint a nyugati szélsőbal ideológiájában). A „dolgos tőke“ és a „spekulatív tőke“ szembeállítása a „munkaalapú és illiberális“ állam alapja és ellentmond az univerzális, liberális-demokrata emberjogi megközelítésnek, valamint a szolidáris társadalmi modellnek, mert benne csak annak az embernek van értéke, aki kvázi termelő, produktív munkát végez. Ez a modell azért kirekesztö, mert egyben megteremti a „spekuláns“, a „henyélö“, a „hedonista“ és „parazita“ prototípusát, aki kvázi „élösködik a nemzet testén“. Ez nemcsak az antiszemitizmus, hanem az anticiganizmus alapja is.

A gazdasági alapú rendszerkritikában a rasszizmus a tűrt kategória része lesz

Az emberek általában akkor beszélnek rasszizmusról, ha embercsoportokat diszkriminálnak, üldöznek, vagy meggyilkolnak. A diszkriminációba és üldözésbe átforduló gyakorlatot azonban megelőzi az ideológia, melynek az a lényege, hogy a saját önképébe nem illő embereket bűnösként, ellenségként jelöl meg, s ezeket kódoltan vagy nyíltan támadja. Az antiszemitizmusban pl. központi helyet foglal el a modern kapitalista világgazdaság magyarázata, mely – az antiszemitizmus szerint – nem szubjektum mentes, hanem gonosz emberek által tudatosan a „népnemzeti“ közösségekre, vagy „népekre“ erőszakolt kizsákmányolási folyamat. E szerint a „zsidók“ (indézöjelben, mert nem a valóságban létező zsidó emberekről van szó, hanem paranoid ellenségképről) azok, akik a háttérből, mint bábukat irányítják és manipulálják „a népet“, rátelepszenek, elnyomják, „kiszipolyozzák“, „vérét szívják“, „élősködnek“ rajta (itt is látható átfedés az antiszemitizmus és anticiganizmus között).

Hogy ez a nézet az ellenzékben mennyire elterjedt, annak példája a kétkötetes publikációgyűjtemény, melynek szerzői a szociálliberális értelmiség legjavából kerültek ki, és amely a „Magyar polip. A posztkommunista maffiaállam“ címet viseli. A kiadvány alapkoncepciója szerint a kormány az olasz maffia szerkezetét követi, azzal a különbséggel, hogy nem alulról szerveződik, hanem tudatosan, felülről, különféle hatalmi eszközökkel. A pénzre, illetve a gazdagság utáni vágyra vezeti vissza a jelen folyamatot, tagadja, hogy az Orbán kormánynak bármiféle ideológiája lenne, ezzel szemben úgy látja, hogy a kormányzat (kvázi mint nagytőkés) a diktatúrát és a „fasizmust is eltűri”, csak hogy hatalmon maradjon és még több pénzt halmozzon fel. Ebből az aspektusból tehát a kormány a nácikat számításból használja fel mint hatalma támaszait, a nácik segítségével fonja át és nyomja el a népet a polipéhoz hasonló karjaival. A koncepciónak és a címnek köszönhetően a „maffiaállam” fogalma futótűzként terjedt el, mint az ország jelenlegi helyzetének leírására tett kísérlet. Azonban sem a szerzőknek, sem pedig a kötet szerkesztőinek és kiadójának nem tűnt fel, hogy a koncepció csakúgy, mint a cím, veszélyes közelségbe hozza őket az antiszemita propaganda stíluselemeivel és kliséivel: gondoljunk csak „a földgolyót szorító polip karjaira” mint „a világot behálózó és elnyomó zsidóság“ metaforájára (amit szintén gyakran használtak a történelmi nemzeti szocializmusban). A kötet szerzői következetesen egyfajta gazdaságilag megalapozott válságteóriát tekintenek rendszerkritikájuk fundamentumaként és kiindulópontjaként, a válság eredetét pedig a rendszerváltás időszakának „igazságtalan eredeti tőkefelhalmozásában” látják. Ilyen módon nem hogy ellene érvelnének, hanem sokkal inkább megtámogatják a kormány és a Jobbik népnemzeti eszmerendszerét.

„Pénzoligarchia“ – a „zsidó nagytőkés“ sztereotípiája

Nagyjából ugyanezen koncepció alapján hívnak össze ma is tüntetéseket a különbözö civil vagy „antifasiszta“ csoportok a „baloldalon“. Céljuk: „elüzni a brókerkormányt“. Amit talán nem tudnak, az az, hogy a szélsőjobb csoportok úgyszintén e koncepció alapján szerveződnek. Ezért látjuk gyakran, hogy szélsőjobb csoportok csatlakoznak a magukat demokratikusnak, vagy antifasisztáknak vélt civilek tüntetéseihez. Hogy ez a koncepció nem demokratikus, az nem tudatos. A demokratikus tudatosság hiánya az, ami miatt nem alkalmasak a „baloldali“ megmozdulások tömegek mozgósítására, s maradnak jószándékú aktivizmusaik részleges hatásúak. Az ellenzék érvelését (mind párt-, mind pedig civil síkon) gazdasági redukcionizmus jellemzi: a társadalmi folyamatokat kiemeli a kulturális összefüggések teljességéből, és vagyonosodási hatalmi harcra redukálja. Árulkodó pl. a demokratikus társadalmakra használt „jóléti társadalmak“ kifejezés, mely azt sugallja, mintha a demokrácia a jólét függvénye lenne. Ez nem igaz. A demokrácia nem a jólét függvénye, de a jólét nagyon is a demokrácia függvénye, hiszen az egyenjogúsággal együttjáró esélyegyelöség teremti meg a fair gyarapodás alapját. A gazdasági redukcionista érvelés azzal függ össze, hogy a magyarországi ellenzék gondolkodását még mindig az ortodox marxizmus (leninizmus, sztalinizmus) uralja, amely szerint a jelenkori válság – a dimitrovi fasizmus-meghatározás következményeként – a kapitalizmus fejlődése, vagy annak egy különleges fázisa felől értelmezhető. Az ellenzék nagy része csakúgy, mint a létező szocializmusban, az „elnyomó hatalom” ellen harcol, és úgy véli, az elnyomott tömegek osztályharcának részese. Felfogásában a „nép” áll szemben a gazdagok törpe, illegitim hatalommal bíró kisebbségével. Ez az oka annak, hogy a kormány mint „elnyomó hatalom”, „bankármaffia”, „brókerkormány“ vagy „pénzoligarchia” (kvázi mint nagytőkés) ellen demonstrálnak, ami az említett „baloldali antiszemitizmus“ koncepciója.

Nem veszik észre, hogy az etnonacionalizmus és a rasszizmus, s ezekkel együtt az egyetemes emberi jogok permanens megsértése a felelős az ország fasizálódásáért, melynek azonban saját maguk is részesei. Ők is ellenségképgyártással támadnak, s ezzel ugyanazt az eszmerendszert támogatják meg, ami a válságot okozza és amiből a társadalom ki szeretne törni. A legkisebb közös nevező, amely az ellenzék különböző erőit Magyarországon egyesíti, a kormányzattal szembeni negatív, nem pedig a demokráciával szembeni pozitív beállítottság.

A gyűlöletkultúra ördögi köre

Pedig az Orbán-kormány csakúgy, mint a Jobbik, koherens etnonacionalista, völkisch-népnemzeti és szociáldarwinista „vér és föld”-ideológiát képvisel. Azt, hogy az inkluzív retorika – „a magyarság nemzetközösségének” igézete – lényegéből következően exkludáló dimenziót tartalmaz, nem ismerik fel sem a szociálliberális pártok, sem pedig a civil szervezetek. Mivel maguk is a völkisch-népnemzeti ideológiával érvelnek (ők is egy halucinált „magyarság“ létezéséből indulnak ki) ezért a völkisch-népnemzeti gondolattal szemben nem képesek említésre méltó ellenállást kifejteni. Ezért szivárog be a társadalomba a völkisch-népnemzeti gondolat a maga homogenizáló ideáljával, de fajvédő-rasszista valóságával évtizedek óta szinte zavartalanul, fejtheti ki bomlasztó hatását s teremtheti meg a gyűlöletkultúra kataklizmában végződő ördögi körét.

Magyarország, mint azt több felmérés is igazolja, a gyűlöletes emberellenesség terén élen jár az Európai országok között. Az intolerancia olyan mélyen gyökeret vert a társadalomban, hogy kollektivizált előítélet struktúrákról beszélhetünk.

És az ország tovább fasizálódik. A völkisch-népnemzeti indoktrináció, az agresszív antiliberalizmus, az antiindividualizmus, az értékpluralizmus agresszív elutasítása, a revizionizmus és az autoritarizmus tovább mélyül az immár többé-kevésbé egyirányúsított média, kultúra és oktatás segítségével. Kollektív önreflexió egyelőre sehol sem mutatkozik. Még magukat olyan demokratikusnak tartó poltikusok is, mint pl. Debreczeni József, annak a DK-nak az elnökségi tagja, mely deklaráltan köztársasági és nem-nemzeti, inkább vádolják az anticiganizmus elterjedéséért a „liberális emberjogi aktivisták fanatizmusát” és a „politikai korrektség diktátumát” (a globális kapitalizmus válsága mellett), mint a nagymértékű rasszizmust, holott az emberjogi hozzáállás a demokrácia lényegi alapja, s a politikailag korrekt beszédmód az emberi jogok tiszteletén alapuló, demokratikus beszédmód kifejezője. Ha pont ezekből kreálunk bűnbakot, magunk is a demokrácia fogalmának a kiüresedéséhez járulunk hozzá.

Ebben a hangulatban nem csoda, hogy az u.n. biologizmus egyre nagyobb teret nyer. Ezért fogalmazhatott úgy 2014. októberében Kerényi Imre kulturális miniszterelnöki megbízott az ELTE diákjaival folytatott beszélgetésben, hogy „a nemzet népszaporulatának támogatása fontosabb, mint az egyéni szabadságjogok.” Ez nem más, mint fajvédelmi nézőpont, a nemzetiszocialista ideológia legfontosabb eleme.

2012 óta az Alaptörvény is ebben az értelemben mondja ki, hogy az ország “Magyarország”, vagyis a “magyaroké” és hogy a “nemzet” védendő. Ez népnemzeti, fajvédő felfogás, s mint ilyen, a köztársaság és a demokrácia ellentéte. A népnemzeti (etnonacionalista) felfogásban a többség védendö az egyén elött, a csoportidentitás az egyénivel szemben, a csoportjog az emberjog helyett. A népnemzeti felfogásból ered, hogy ha bárki “a magyarokat”, vagy “a nemzetet” szidja, gyalázza, akkor az elítélendő. Ez az alapja annak, hogy a “közösség elleni izgatás” vádja a többség védelmét szolgálja, s hogy a Kúria helybenhagyta a sajóbábonyi romák „magyarok elleni rasszista indítékú gyűlöletbűncselekményével“ kapcsolatos előző ítéletét. A népnemzeti nézöpont így fordítja meg a tettes-áldozati-relációt: a törvény, amely eredetileg az egyén emberi jogainak védelmére lépett életbe, itt pont ellene fordul és a kirekesztö többséget védi. Ilyen útóljára a történelmi nemzetiszocializmusban volt Európában.

A népnemzeti ideológia a gyűlöletkultúra és a háborúzás koncepciója. Az, hogy benne a „magyarság“ mint származási közösség áll az egyénnel szemben, diametrálisan szembe megy az EU Alkotmányával és alapelveivel, mégsem ez az a pont, mellyel szemben az ellenzék nap mint nap tiltakozik, hanem nagy része maga is nap mint nap emberi jogokat sért. Holott az emberi jogok védelme a népnemzeti felfogással szemben lehetne a Jobbikkal szembeni elhatárolódás lényege is.

A népnemzeti ideológia az etnonacionalizmussal függ össze, s így a fajvédelemmel (vagyis rasszizmussal), ami viszont a fasizmushoz vezető út lényegi eleme. Az ellene való tiltakozás nem az antikapitalizmus és az antiglobalizmus, hanem az emberek egyenjogúsága, ami a demokratikus berendezkedés zsinórmértéke. Ha a kormánypolitikusokat, vagy nacikat lepatkányozunk, leparazitázunk, vagy lepiócázunk, vagyis szakkifejezéssel: ha dehumanizaljuk a politikai ellenfelet, akkor ugyanúgy nem tiszteljük az emberi jogaikat, mint amikor jobbikosok „a cionisták biológiai fegyveréről“ beszélnek a „cigánybűnözéssel“ kapcsolatban. A rasszizmusnak nem az ellenrasszizmus, hanem a demokrácia az orvossága.

Az EU alapelve: az egyén feltétlen védelme a többség előtt

A demokrácia nem gazdasági, hanem emberjogi kategória, ugyanúgy, ahogy a fasizmus, vagy nemzetiszocializmus sem gazdasági, hanem eszmerendszer. A demokratikus felfogásban az egyén védendő a többség előtt, az egyén identitása számít a csoporttal szemben, az emberjog a csoportjoggal szemben. Az egyén feltétlen védelme a többség előtt az EU Alapjogi Kartájának legfőbb eleme, ez az EU mint értékközösség és a demokrácia alapja. Az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződés I. részének 2. cikkelyében ez áll: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” Ez a koncepció a béke koncepciója, ezért kapta meg az Európai Unió a béke nobeldíjat 2012-ben.

Magyarország többségi társadalma az, amely az intoleranciájával a társadalmi integráció útjában áll. Ami hianyzik, az az idividuumra, az egyén védelmére, a felvilágosodásra és a liberális demokráciára épülő köztársasági eszme hatékonyabb kommunikálása. Noha Magyarország mint az Európai Unió tagja elkötelezte magát ezen demokratikus értékek mellett, az országban a demokráciafogalom fokozatos kiüresedése megy végbe. És nem azért, mintha az emberek rosszabbak lennének, mint máshol, hanem mert a 19. században elterjedt etnonacionalizmus mára megkövült örökségében immanensen rejlő intolerancia falát mindmostanáig nem tudta áttörni a tanult demokrácia. A nemzet völkisch-népközösségként történő felfogásának, amely toleranciát ígér, de intoleranciát szül, nagyobb a vonzereje, mint a „kényelmetlenebb” demokratikus vitakultúrának.

Véget kell vetni a kollektív hárításnak, ha el akarjuk kerülni a társadalmi kataklizmát Európa közepén! A Jobbik – Révész Sándor terapeuta kifejezésével – a társadalom pszichéjének a jelensége. Ezért csak olyanfajta önreflexió segíthet, amiben mindenki magába néz és megkérdezi, hol részese a saját gondolkozával a jelen fasizalodásnak.

 

Marsovszky Madolna

*

Marsovszky Magdolna a Fulda University of Applied Sciences óaradója, a Villigster Forschungsforum zu Nationalsozialismus, Antisemitismus und Rassismus e.V., a Gesellschaft für Antiziganismusforschung tagja, a Leipzig Korrektiv Polgárjogi Kezdeményezés tudományos tanácsadója és a magyarországi Roma Mozgalom a Köztársaságért vezetőségi tagja. Kultúrpolitikus, korábban tíz éven át a Németországi Kultúrpolitikai Társaság Bajor szekciójának vezetőségi tagja.


A cikk forrása a linkre kattintva megtekinthető