Joomla Free Template by FatCow Hosting

A földikutya veszélyben van

földikutya - fotó - Magyar NarancsIdén a földikutyát választották az év emlősének Földművelésügyi Minisztérium Vadonleső programjában. 
Ez igazán remek dolog. A földikutya veszélyben van.

A földikutya eddig is veszélyben volt persze. A tudósok szerint mintegy kétmillió éve jelent meg a Kárpát-medencében (kissé megelőzve a magyarokat, a szittyákat, illetve úgy általában véve a magát némi humorérzékkel Homo sapiensnek nevező fajt), és abból egész jó eléldegélt mintegy egymillió-kilencszázkilencvenkilencezer-kilencszáz évet. Aztán jött az ipari forradalom, a nagyüzemi mezőgazdaság, a DDT és a talajkultivátor, ami megtizedelte a földikutyát. KONOK PÉTER írása.

Pedig nem igazán impozáns jószág, nem vadászták decens dzsentrik és peckes politikusok, húsát nem eszik balzsamecetes gasztroforradalmárok, igába nem fogják, bűzmirigyéből nem préselnek parfüm-alapanyagot, bundáját nem varrják sem Rogán Cili kabátjának gallérjára, sem Semjén Zsolt stüszikalapjának forgójára. 

Csak rossz helyen él szegény földikutya. Senki sem haragudott rá, a dologban nincs semmi személyes; nem voltak földikutya-ellenes kampányok (mint az ürgék ellen), nem vádolták meg óriásplakátokon, hogy eleszi a kultúránkat, mint a kolorádóbogár, vagy elveszi, mint a Soros György. A végső csapást a pengekerítés adta. Kettévágták, feldúlták, beépítették a földikutya utolsó kis nagyobb élőhelyét. Pedig a kerítést nem a földikutyák ellen építették, hanem a gonosz migránsok ellen. Sőt, igazából nem is a gonosz migránsok ellen, hanem ellenünk. A "gonosz migránsok" csupán afféle fedőnév volt, mint a Homo sapiens, bár nem annyira vicces, tekintve, hogy bizonyos Homo sapiensek ragasztották más Homo sapiensekre, akik éppen a háború és az éhínség ellen menekültek volna erre - de valójában ebben sem volt semmi személyes, mert a célpont mi voltunk, azok a Homo sapiensek, akik itt őshonolnak egy ideje (bár messze nem olyan régen, mint a földikutya).

Mi voltunk/vagyunk az igazi célszemélyek, de a Homo sapiensek e nemes harcában a Spalax leucodon (igen, ilyen szép latin neve van a földikutyának) is vesztes lett.

Neki is állt végképp kihalni.

Most pedig, afféle elegáns gesztusként a kormány egyik minisztériuma "Az év emlősévé" nyilvánítja a földikutyát. Annak a kormánynak az egyik minisztériuma, amely - hogy bebiztosítsa, megbízható gyűlöletbe bugyolálja aljas rablóhatalmát - kerítést húzott a földikutyák földjére (a mi földünkre, a mindenki földjére, amit a kormány persze a saját földjének tekint, mint ahogy minket is a magántulajdonának tekint, sőt a földikutyákat is).

Hát, most aztán nagyon ki van segítve a maradék pár Spalax leucodon, mint éhező kisnyugdíjas az egyszeri Erzsébet-utalvánnyal. Vagy még annyira se.

Rohadt, cinikus bagázs.

Esetleg felkérhetnék valamelyik drágán is olcsó kurzusszobrászukat, hogy készítsen harmincméteres földikutya-szobrot. Azt fel lehetne állítani az utolsó földikutyák utolsó üregei helyére, rajta felirat: "Az utolsó földikutyák emlékére. Itt fekszenek. Megcselekedték, amit megkövetelt a Haza."

Ez méltó lenne a kultúrához, amit nem vehet el tőlünk senki.