Joomla Free Template by FatCow Hosting

Manifesti per la libertà / Kiáltványok a szabadságról

A Magyar–Olasz Kulturális Évad keretében 2013. szeptember 12-től a Római Magyar Akadémia épületében Kemény Judit (1918–2009) képzőművész életművével ismerkedhet az olasz közönség. Kemény Judit: Lépegető madár

A Magyar–Olasz Kulturális Évad keretében 2013. szeptember 12-től a Római Magyar Akadémia épületében Kemény Judit (1918–2009) képzőművész életművével ismerkedhet az olasz közönség.

„Lesz egyszer egy olyan lehetőség, hogy a szobrok fönt lebegnek majd a föld felett, mint ahogy a bolygók is a naprendszerben; ezek a szobrok egy újfajta természetszemléletnek és egy újfajta embertípusnak lesznek már az emlékművei.”

A kiállítás különlegességét és jelentőségét az adja, hogy Kemény Judit az ideológiai és művészeti elszigeteltsége  ellenére, nemzetközi rangú, autonóm alkotói teljesítményt hozott létre. A művészi gondolkodásának a középpontjában a szabadság kérdése állt, 1948-tól hitt abban, hogy művészként, értelmiségiként felelőssége van; absztrakt szobrászata és grafikai munkássága ezt az elkötelezettséget reprezentálja. Kemény Judit alkotásainak egy része szervesen illeszkedik az 1960-as évek modern olasz és nemzetközi szobrászati kísérleteihez. Dévényi Iván művészettörténész-műgyűjtő a korabeli olasz avantgarde szobrászaival rokonította – Luciano Minguzzi, Carmelo Cappello, Nino Franchina – Kemény Judit plasztikáit. A kiállítás együttműködő partnere a Galleria Nazionale d’Arte Moderna e Contemporanea és az intézmény igazgatója, Maria Vittoria Marini Clarelli és munkatársai.

Az intézménynek köszönhetően Luciano Minguzzi, Carmelo Cappello, Nino Franchina szobrai is láthatóak a kiállításban, ezzel is erősítve az életművek nemzetközi kontextusát.

A 20. században – a közép-európai régióban – a történeti összefüggések miatt nem szokatlan, hogy alkotóművészek, értelmiségiek az 1945 utáni évtizedekben, különféle okból ugyan, de mellőzötté váltak. A magyar Kemény Judit is azok közé a tehetséges, autonóm gondolkodású képzőművészek közé tartozott, akik pályájuk legfontosabb korszakában kényszerültek majdnem teljes elszigeteltségben élni. A 2013-as Magyar–Olasz Kulturális Évad keretében, Rómában megrendezett Kemény Judit kiállítást kísérő katalógus – a történelmi összefüggéseken túl – az alkotó életútjának legfontosabb állomásait mutatja be. Azt vizsgálja, miképpen alakult a sorsa mellőzöttségnek tükrében, hogyan tudott az elszigeteltség ellenére gazdag alkotói utat bejárni, és miképpen épült be az 1948-ra ideológiai okok miatt is ellehetetlenült Európai Iskola hatása művészetébe.

Kemény Judit 1948 után önálló kiállításon első alkalommal 1966-ban mutatkozhatott be. Az első retrospektív kiállítására hatvanhat éves koráig, 1984-ig kellett várnia. Soha nem a művészetével, kvalitásával, szellemiteljesítményével, tehetségével volt probléma; az őt övező csend számos más okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az aktuális rezsimnek hol polgári származása, hol baloldali elkötelezettsége okán mindig volt ürügye arra, hogy művészetéről ne vegyen tudomást. A másik, hogy az 1940-es évek második felében az absztrakt alkotók közé sorolták, ezzel hosszú évtizedekre megpecsételődött a sorsa. A további okok közé sorolható édesapja közéleti szerepvállalása az 1910-es évektől, valamint az 1950-es évektől a politikai klíma alakulása.

Ahhoz, hogy Kemény Judit életművét megérthessük, több szempontból kell közelítenünk személyiségéhez, a korszakhoz, amelyben élt, és ahhoz a sajátos tényhez, hogy a 20. század brutalitása miképpen hatott sorsára.Kemény Juditot 1935-től az apa köré szerveződő értelmiségi szalonnak köszönhetően intenzív szellemi  hatások érték, akkoriban kötelezte el magát a képzőművészet mellett. Az 1948-ra megszilárdult, eszközökben nem válogató politikai rezsim, majd az 1956-os forradalom után ugyan szelídülő, de struktúrájában az előzővel azonos, prekoncepciókkal bíró ideológiai modell nem preferálta az 1948-ig organikusan fejlődő hazai művészeti irányzatokat, az absztrakt szobrászatnak elkötelezett Kemény Judit perifériára került. Az 1948-at követő évtizedekben Kemény Judit óriási energiákat fektetett abba, hogy a művészetét övező indokolatlan hallgatást feloldja. A céltalannak tűnő küzdelem az 1980-as évekre megtörte. 1981. január 26-án művésztársának, Martyn Ferencnek írta egy levélben: „Elég idős vagyok már ahhoz, hogy belássak a gondosan elhúzott függönyök mögé.”

Három év kutatómunka után 2012-ben Kemény Judit életműve Magyarországon ismét a nyilvánosság elé került. A közel 1200 művészeti tárgy és több mint tízezer oldalnyi dokumentációs anyag feldolgozását követően 2012 őszén, két helyszínen több mint 140 alkotása, filmes kísérletei kerültek a közönség elé, bemutatva az „elfeledett” életmű és a kor összefüggéseit, tanulságait. A kiállítás és a monográfiakötet kapcsán több évtizedes reflexiók alapján, a hazai művészettörténeti erőterek mentén izgalmas kritikai vita bontakozott ki.  A nemzetközi összefüggéseket értő művészettörténészek izgalmas, a 20. század művészettörténetét és a közép-európai régió történetét árnyaló fontos életműként figyeltek fel Kemény Judit hagyatékára. Ennek oka az lehet, hogy Kemény Judit alkotásain és életútján keresztül betekintést kaphatunk a politikai rezsim által felépített vasfüggöny mögé zárt társadalom közéleti és képzőművészeti folyamataiba, valamint abba a személyes sorsba, amely egy értékelvű, értelmiségi, demokrata számára nem tette lehetővé az immorális rezsimmel az azonosulást. Értelmezhetjük mindazt a retorikát és folyamatot, amely a múltban gyökerezik, és amelynek örökségét a közép-európai régió ma is cipeli.

Közép-Kelet-Európa számára az önazonosság meghatározásakor mindig fontos volt és marad az euró-atlanti kötődések erősítése, azok hazai megfeleltetése és reprezentációja. Ez abból a szempontból fontos, hogy aNyugat-Európában lezajlott szellemi és művészeti folyamatok inspirálóan hatnak a hazai közegre, ugyanakkor az ilyen típusú párhuzamok nem feltétlenül a régió valós szellemi folyamatait tükrözik, legfeljebb arról szólnak, hogy itt milyen visszhanggal interpretálnak társadalmi, művészeti kérdéseket. Az ilyen típusú reprezentáció lényegében nem provokál tartalmi párbeszédet, nem integrál. A közép-kelet-európai régiónak mielőbb abból az aspektusból kell végiggondolnia szellemi folyamatait, hogy melyek azok a gondolatok, életművek, amelyek nem a megfeleltetésre épülnek, hanem a lokális, ugyanakkor egyetemes hangszín okán értékesek. Meggyőződésem, hogy a nyugat-európai kutatók és szakemberek számára is ez az izgalmas kérdés. A nívós lokális szellemi teljesítmények feltárása, és ezen életművek nyilvánossággal való megismertetése lehet a kiindulási pont. A 2009-ben elhunyt Kemény Judit életművének, gazdag alkotói útjának ez a fajta egyedi szellemi háttér adja meg az értékét.

Bretus Imre

a monográfia szerzője,a tárlat kurátora

Forrás: Tat Galéria