Joomla Free Template by FatCow Hosting

Újraírni a történelmet?

A Neues Deutschland 2013. március 8-i számában interjút közölt a FIR, a Nemzetközi Ellenállók Szövetségének főtitkárával, Ulrich Schneider-el. Lapunk közli az interjú magyar fordítását.

 

Geschichte neu schreiben?  Újraírni a történelemet?

Aki kérdez: Neues Deutschland Vesper Karlen

Aki válaszol: Ulrich Schneider, a Nemzetközi Ellenállók Szövetségének (FIR) főtitkára


nd: A washingtoni Holocaust Memorial Museum megbízásából nemrég kiadott tanulmány szerint legalább 42 500 náci fogolytábor volt. Meglepi Önt ez a szám?

Schneider: Nem. A kérdés abban rejlik, hogyan definiáljuk a tábort, milyen kritériumok alapján értelmezzük, a tábor mely területeit vesszük figyelembe. A számuk drasztikusan megnő, ha például, beleszámítjuk egy fogolytábor minden területét, ahol háborús foglyok és kényszermunkások dolgoztak, ahelyett hogy csak a tábort és az ahhoz tartozó három vagy négy nagy melléktábort vennénk. Vagy ha minden munkaalkalmat számítunk bele. Csak egyedül Kasselban 135 olyan helyet számoltunk, ahol kisebb-nagyobb csoportokban rendszeres kényszermunkát végeztettek.

Két évvel, ezelőtt, immár harmadik kiadásban, a FIR maga is kiadott egy Európa-Térképet, amelyeken a koncentrációs, munka-, valamint háborús fogolytáboroknak a helyét jelölték. Közép-és Kelet-Európa ezen egy fekete foltnak tűnik a sok tábor miatt.

Ezen a térképen 2400 helyet neveztünk meg, ahol folyamatosan több tábor is működött. Még egyszer a kasseli példával élve: ott is legalább kettő melléktábor volt, amelyek a buchenwaldi koncentrációs táborhoz tartoztak. A táborokhoz hasonló berendezkedések voltak, amelyeket fél évnél tovább nem működtettek. Ha az összes ilyen tábort felsorolunk, ami nagyon nehéz, akkor természetes, hogy tovább nő a számuk.

A Yad Vashem emlékhely kritizálta, hogy a washingtoni tanulmány nem tesz különbséget a gettók és táborok között. Önnek is van ezzel problémája?

Nem. Természetesen van különbség a gettók, munka- és megsemmisítő táborok között, de abban a tekintetben nem, hogy itt embereket diszkrimináltak, kínoztak és öltek meg rasszista és részben gazdasági okok miatt.

Immár, mint mondják, bebizonyosodott, hogy minden német tudta, mit tettek más népekkel a „német nép nevében”.

Ez egy gyámoltalan állítás, hiszen a valóságot már rég tudták. Miután 1945-ben a fasizmus és háború alól felszabadult a német nép, részben jobban félt a hajdani foglyoktól és kényszermunkásoktól, mint a szövetségesektől. Ez a félelem abból eredt, hogy tudomásuk volt arról mik történtek a környezetükben lévő táborokban.

Mint ahogy már lehetett hallani, újra kellene írni a holocaust történetét?

Bizonyosan nem. Említette a Tábor-Térképünket, ami mellesleg tizenkét euróért a FIR-nél és VVN-nél [Náci-rezsim Üldözötteinek Egyesülete - Antifasiszták Szövetsége – a szerk.] beszerezhető. Egy nemzetközi sajtókonferencián mutattuk be. Sok külföldi újság tudósított róla, Németországban csak három. A washingtoni tanulmányt majdnem minden német médiában az első vagy második oldalon megtalálhattuk. Nem arról szól, hogy a holocaust történelmét újra írjuk, hanem azt kell elérni, hogy a nyilaskereszt alatt elkövetett bűncselekményeket a nyilvánosság felfogja, és komolyan vegye, ne kerüljön feledésbe.
És ha ez egy tanulmánynak sikerül, akkor oké. Ez jó alkalmat ad arra, hogy továbbra is elkötelezettek legyünk a régi és új fasizmussal szemben.


Neues Deutschland  2013. március 8.