Joomla Free Template by FatCow Hosting

Beteljesült, lehangolóan igaz látlelet – Békesi Lászlótól

Lapszemle - Mások írták, mi idézzük - rovatunk számára kaptunk egy cikkajánlót, egy korábban megjelent írásról, valamint az eredeti cikkhez kapcsolódóan egy most született véleményt, az eredeti véleményről. Mindkettőt elolvasásra ajánljuk.Lapszemle - Mások írták, mi idézzük - rovatunk számára kaptunk egy cikkajánlót, egy korábban megjelent írásról, valamint az eredeti cikkhez kapcsolódóan egy most született véleményt, az eredeti véleményről. Mindkettőt elolvasásra ajánljuk.

Békesi (A magyar társadalom fillérekért megvehető. Népszava, 2013. június 1.), a tőle már ismert precíz, szenvtelen elemzést adta – félévvel ezelőtt. Megdöbbentő. Újraolvasva még inkább letaglóz. Ugyanis azt mondja, hogy - a 2014. évi parlamenti választásokra tekintve - az ország előtt nincs valós alternatíva.

A lehetőségek:

  1. Orbánék folytatják a hatalmukat erősítő gazdaságpolitikát, amellyel megveszik, tovább korrumpálják a társadalmat. Ekként győzelmük biztos.
  2. A demokratikus ellenzék megveri Orbánt - Orbán gazdaságpolitikájával. Hosszú távú következményeiben szintén nemzeti katasztrófa. Mindehhez hozzájön, hangsúlyozza Békesi, hogy az EU költségvetési hiányra koncentrálása kedvez az orbáni gazdaságpolitika fölötti szemethunyásnak.

Irritáló lehet, hogy – ám a tény semmit nem von le tisztességéből! – a milliárdos Békesi tart csorbítatlan tükröt az Orbán-rendszer által elszegényített, megfélemlített, megzsarolt magyar nemzetnek: "...a magyar társadalom fillérekért megvehető: egyetlen hónap alatt 500 ezer ember ment vissza a Fideszhez a rezsicsökkentés hatására. Könnyen el tudom képzelni, hogy ha nagy baj van, béremelésekkel vagy a 13. havi nyugdíj visszaállításával újabb másfél millió szavazót szerezhetnek. (...) Az intézményrendszerben olyan >reformokat< hajtanak végre, amelyek miatt minden intézményvezetőnek – a kórházigazgatótól az iskolaigazgatóig – ismét pályáznia kell. Így mindenhová közvetlenül a saját embereiket ültetik – ahogy a legfőbb ügyésztől az ÁSZ-elnöki posztig minden független intézmény élére is. Ez a kör körülbelül 700 ezer ember, családjukkal együtt pedig 2,1 millió. Többségük ma már közvetlenül kötődik a hatalomhoz, nekik az az érdekük, hogy ez a hatalom megmaradjon, mert veszélybe kerül kiemelt pozíciójuk. Az üzleti kört pedig közbeszerzések, állami támogatások, adókedvezmények, a konkurensek diszkriminálása, a szabályok megváltoztatása segíti. És nemcsak Simicskáról meg Nyergesről van szó, idetartozik a trafik- és a földpályázat, vagy a szerencsejáték törvény megváltoztatása is. Ráadásul ugyanaz a kör foglalkoztatja a kis- és közepes vállalkozások jelentős részét is, amely elnyeri a milliárdos közbeszerzéseket. Ha ők nem nyernek, akkor nem jut a vállalkozásoknak sem. Kialakul tehát egy nagyon széles gazdasági háttér, amelynek az az érdeke, hogy az Orbán-rezsim maradjon. (...) Ha addig [a 2014. évi parlamenti választásokig] a világban nem következik be súlyos pénzügyi krízis, az ország piaci finanszírozása könnyedén megoldható. Már eddig is jelentős tartalékokat halmozott fel a kormány, de a túlzottdeficit-eljárás kapcsán hozott döntések rávilágítottak, hogy nemcsak megszorítanak, tartalékolnak is, olyannyira, hogy abból már akár az idén osztogatni lehet. A reklámadó, a befagyasztások már ahhoz kellenek, hogy akár a pedagógus béremeléshez vagy más népszerű többletkiadásokhoz fedezetet nyújtsanak - úgy, hogy közben nem lépik túl a 3 százalékos hiányt.  (...) ....a társadalom többsége sajnos ma sem szereti a lángossütőt, csak a lángost. Szeretne egy piac- és versenymentes, tőkések nélküli kapitalizmust, vegyítve egy kommunistáktól mentes szocializmussal, ahol a gondoskodó állam megold minden gondot, lehetőleg térítés- és adómentesen. Az se baj, ha ezt az államot egy cezaromániás vezér irányítja mamelukjaival, talpnyalóival együtt. (...) Vagy ráébred a társadalom arra, hogy itt milyen rezsim épül, és észreveszi, hogy egy leszakadó, elnyomorodó, megfélemlített Magyarország alakul a szeme láttára és föllázad, tömegesen ellene szavaz 2014-ben. De ezt a folyamatot nem lehet megtámogatni egy népszerű gazdaságpolitikával. Ilyen ugyanis nincs."

Az orbáni gazdaságpolitika alapos bemutatását is megkapjuk Békesitől. "Orbánék" modelljük "kiépítésének mindent és mindenkit alárendelnek. Nemcsak a jog vált a hatalom és a politika szolgálóleányává, hanem a gazdaság, az igazságszolgáltatás, a független intézmények, a média - minden az égvilágon. Ez a modell – leegyszerűsítve – egyfelől egy nacionálpopulista, másfelől pedig egy primitív vulgáretatista, voluntarista államot hoz létre. Azt mondja, hogy az állammal, amelynek én vagyok a tulajdonosa, bármit végre tudok hajtani – akár törvényeket, akár belső vagy külső érdekeket sért. Ezt még leöntik egy farizeus keresztény ideológiával, hiszen pont az alapvető keresztény értékek ellenkezőjét csinálják. Ebben a modellben a gazdaságpolitika nem rendelkezik azzal az autonómiával, amelyet egy normál 21. századi államban élvez. A gazdasági élet szereplői védekezésre szorulnak: nem fejlesztenek, kivonulnak, csődbe mennek, egyedi megállapodásokat kötnek."

"Az elmúlt három év kapkodó intézkedései nem álltak össze egységes gazdaságpolitikai koncepcióvá, egyetlen markáns cél került előtérbe: mindenképpen csökkenjen 3 százalék alá a hiány.

A kormányt ebben három megfontolás vezette."

  1. "...az esetleges szankciók megelőzése, hiszen mindenképpen el akarták kerülni, hogy az uniós kohéziós, vagy felzárkózási alapok egy részéhez ne jussunk hozzá. Ez ma lényegében az egyetlen beruházási forrás az ország számára – infrastrukturális területen mindenképpen."
  2. "A második megfontolás inkább politikai: megszabadulni egy állandó és többé-kevésbé feszes kontrolltól. A belső ellenőrzéstől az Orbán-kormány már megszabadult; külső kontroll lehetett volna, ha újabb hitelmegállapodást köt az IMF-fel, de ezt levette a napirendről; piacról finanszírozza magát részben szerencsével – a hatalmas likviditásbőség miatt ma minden állampapírt el lehet adni –, részben magas költségek, azaz későbbi nagy áldozatok árán. A másik az unió túlzottdeficit-eljárása, amely alól most kikerülünk. Ez azt jelenti, hogy rövidtávon nem kell negyedévente beszámolni az Uniónak, hogyan alakul a költségvetés."
  3. "A harmadik megfontolás már az orbáni politika lényege: a tömegek félrevezetését szolgáló ideológiai háttér megerősítése. Íme szuverének maradtunk, legyőztük az EU-t, és még előnyünk is származott belőle. Az is nyilvánvaló, hogy rövidtávon, amíg a hazai monetáris vagy a költségvetési politikában nagyobb változás nem történik, illetve a nagy jegybankok nem kezdik kiszivattyúzni a mai többletlikviditást a világgazdaságból, ez kedvezően fog hatni az árfolyamra, a felárakra..."

Békesi az orbáni gazdaságpolitika konkrét bírálatával se marad adós. "...e három szempont miatt volt abszolút prioritás Orbánék számára a hiánycsökkentés. És hogy mi volt az ára?"

  1. "A deficit csökkentéséhez nem a gazdaságpolitikában végrehajtott gyökeres változtatás – reformok, hatékonyság- és versenyképesség növelés, modernizációs beruházások – vezetett el. Jottányit nem változott a magyar gazdaság pozíciója, ami a jövőbeni növekedés alapjait illeti. A beruházási ráta katasztrofális, és ennek megfelelően magas szinten beragadt a munkanélküliség is."
  2. "...alapvetően nem az államháztartás nagy elosztási rendszereinek szerkezeti reformjával, hosszútávon fenntartható kiadáscsökkentéssel alapozták meg a hiány mérséklését, hanem durva adóemelésekkel. (...) Emiatt az ellátórendszerek túlnyomó többsége elérte teljesítőképessége határát vagy már túl is van azon. Romlik az ellátás színvonala – akár egészségügyről, akár oktatásról vagy közművekről van szó – anélkül, hogy a hosszú távú üzemeltetés feltételei javulnának. Önmagában véve abszurdum, hogy miközben mesterséges adóemelésekkel 3 százalék alá mérséklik a hiányt, az állami szervek által ki nem fizetett tartozás meghaladja az 1000 milliárd forintot: ma az állam a legnagyobb adós."
  3. "...az egyedi és ágazati adóemelésekkel eltorzították az adórendszert. Ez politikailag hallatlanul népszerű, hiszen úgymond áthárították az adóemelést a nagyvállalatokra, a multikra, a bankokra és kipécézték azokat az ágazatokat, amelyek mérlegében az elmúlt években relatív magas nyereség képződött. Függetlenül attól, hogy ezek az ágazatok beruházásaik, szolgáltatásaik révén milyen szerepet játszanak a magyar gazdaság fejlődésében, és hogy az adóemeléssel mit bénítanak le. Ez a fajta ár voltaképpen kettős: a fejlődőképes ágazatokat bénító, a beruházásokat lenullázó és a hitelezési képességet befagyasztó hatás eredményeként nullára redukálódott a magyar gazdaság növekedési képessége. Ha el is indul a mélypont után egy törvényszerűen bekövetkező, úgynevezett helyreállítási periódus, ez részben a nullára kipucolt készletek feltöltésének következménye."

Összegezve és a jövőt mérlegelve Békesi a FIDESZ-kormányzat gazdaságpolitikájának két fő hatását emeli ki.

  1. "...föláldozták a magyar gazdaság növekedési képességét. Olyan ez, mit ha a szűkölködő család növekedést gátló hormont keverne gyerekeik ételébe, hogy ne nőjenek olyan gyorsan és jelenlegi ruháikat addig hordhassák, amíg le nem szakad róluk."
  2. "A többletadók következményeként ugyanis nemcsak a növekedés csökken, de az elmaradt beruházások miatt nem jönnek létre azok a kapacitások, amelyek versenyképesen tudnák a globális térben piachoz juttatni a magyar gazdaságot. Egy csomó adósságot halmozunk fel a jövőre nézve: az elhalasztott beruházásokat előbb-utóbb pótolni kell, ez erőforrásokat von el más területekről. Másrészt a mesterséges, hatósági árak kiterjesztése – ilyen a rezsicsökkentés – azt jelenti, hogy megszakad a természetes kapcsolat a fogyasztói árak és előállítási költségek között. Ezt majd helyre kell állítani; néhány év múlva a most tapsoló állampolgár a sokszorosát fogja majd fizetni áramért, gázért, szennyvíztisztításért, stb.. Egy újabb elem pedig a "győztes szabadságharc" következménye: a jövőben lényegesen többet kell majd fizetni a piaci finanszírozásért, mint ha megállapodunk az IMF-fel. Hiszen a nemzetközi átlagot meghaladó hozamokat – és Magyarországon még a csökkenő hozamok mellett is magasabb ez a felár – a jövőben kell visszafizetni. Tehát árakat fognak emelni, elmaradnak beruházások, nem fog nőni a kapacitás és a foglalkoztatottság, rosszabbodni fog a szolgáltatások színvonala és a növekvő terheket meg kell a jövőben fizetni. Ez az ára annak, hogy most düböröghet a kormányzati sikerpropaganda."

Az ajánlott cikk: Békesi László: A magyar társadalom fillérekért megvehető. Népszava, 2013. június 1.

(FGy)