Joomla Free Template by FatCow Hosting

Egy koncepciós per anatómiája

Garai Édler Eszter és Császy Zsolt fotó Christopher AdamNéhány hét múlva bebörtönzés vár a jogi végzettségű, egyetemi oktató Császy Zsoltra, aki az 1990-es évek elején nem mellesleg a FIDESZ szóvivője és parlamenti szakértője is volt, mindez azt követően, hogy egy, Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök és kormányának más prominensei ellen indított, széles körben koncepciós pernek tartott eljárás szenvedő alanyává vált. Császy Zsolttal Garai-Édler Eszter a Kanadai Magyar Hírlap, illetve Christopher Adam a Hungarian Free Press képviseletében készített interjút szinte azonnal az ítélet kihirdetése után. (szerk: 2017. június 10-én.) A teljes interjú magyar nyelven a YouTube-on is megtekinthető. Lapunk, az interjú néhány kiemelésre érdemes részére szeretné felhívni olvasói figyelmét.

Császy akkor vált a Sukoró-ügy egyik érintettjévé, amikor felmerült, hogy a Velencei tó partján, egy külföldi befektető Közép-Európa egyik legnagyobb turisztikai beruházásaként hasznosítana telkeket. A visszás helyzet azon ingatlan-átadásra vonatkozó ajánlattal kapcsolatban alakult ki, amelynek keretében az állam bizonyos tóparti földekért cserébe közép-magyarországi földterületeket kapott volna vissza. Császy akkoriban az állami vagyonkezelő cég igazgatójaként részben a Magyar Állam vagyonáért felelt. Az államnak felajánlott csere-ingatlant később az ügyészség szakértői alacsonyabb értékűnek becsülték, így az ügyletre vonatkozó megállapodást a Bajnai Gordon vezette kormány egy furcsa perben megtámadta. Annak ellenére, hogy a magyar államnak semmiféle vagyoni veszteséget nem kellett elkönyvelnie, mégis vádemelés történt. Császy Zsolt 2010-ben előzetes letartóztatásba került, ahol börtönnapló írásába kezdett. Mikor később a bíróság a fogva tartását törvénysértőnek találta szabadlábra helyezték, a napló meg is jelent „Az Orbán-rezsim börtönében” címmel. Most júniusban végül is két és fél év szabadságvesztésre ítélték, és a büntetése letöltését néhány héten belül meg is kell kezdenie. 

Egy efféle interjúban óhatatlanul is felmerül Császy Zsolt FIDESZ-es múltja, különösen, ha abból indulunk ki, hogy éppen ez az a párt, amelyik az immár egyáltalán nem független magyar igazságszolgáltatást arra használja fel, hogy őt vonja bűnvádi eljárás/üldöztetés alá. Amikor Császy 1993-ban kilépett a FIDESZ-ből, úgy fogalmazott: „ekkorra már a Fidesz egy szabadság elvű pártból leginkább politikai üzleti vállalkozássá alakult”.

Bár a fentiek valamennyi pártra jellemzőek voltak, Császy mégis kiemelte, hogy mindez jóval szembetűnőbb volt a FIDESZ esetében, hiszen a szárnyait bontogató fiatalokból álló ellenzéki párt egyrészt demokratikusabb és átláthatóbb működésű volt a többiekhez képest, másrészt a FIDESZ-nek – ellenzéki párt lévén nem kellett a hatalmat gyakorolnia.

2010. augusztus végén, mindössze 4 hónappal a FIDESZ hatalomátvételét követően Császyt letartóztatták. A valódi célpont azonban az egykori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc volt. Ez a várható fejlemény már Bajnai Gordon miniszterelnök ideiglenes kormányzása alatt is nyilvánvaló volt. A küszöbön álló választásokat a kilátások szerint földcsuszamlásszerű győzelemmel megnyerni készülő FIDESZ, ugyanis példátlan nyomást gyakorolt a Bajnai-kabinetre, hogy az „szálljon rá” az előző, Gyurcsány-kormányzatra.

A FIDESZ, illetve személy szerint Orbán Viktor, miközben egyrészről már kezdett megágyazni a kirakat-pernek, mindenféle fenntartás nélkül tárgyalt a hírhedt sukorói beruházás még elsőként jelentkező, amerikai befektetőjével, ill. folytatott zárt ajtók mögötti megbeszéléseket az üzletemberrel annak a Martonyi Jánosnak a vendégeként, aki később külügyminisztere lett. Ugyanitt jelen volt George Pataki és Ronald S. Lauder is. Orbán több alkalommal biztosította a befektetőt arról, hogy Magyarország nem banánköztársaság, így felesleges tartania bármiféle ellenintézkedéstől. Az igazat megvallva, még örülnék is, ha Magyarország ma banánköztársaság lenne, ugyanis már az is előrelépést jelentene – jegyzi meg Császy, figyelemreméltó humorérzékről téve tanúbizonyságot, dacára nehéz helyzetének.

Ámde hiába a baráti hangvétel a befektetővel, a republikánusokhoz közel álló Lauderrel, illetve Patakival folytatott találkozón, Császyt ennek ellenére megvádolták. A vádemelés hírére eközben fellobbant a magyar szélsőjobban megbúvó antiszemitizmus, és többen fogalmaztak úgy, hogy a történet nem más, mint a magyar földnek a cionisták által megkísérelt elrablása, s mi több, őrizetbe vételét követően Császy számos antiszemita provokáció tárgyává is vált.

Amikor 2010-es őrizetbe vételének, majd fogva tartásának körülményeiről kérdeztük Császy Zsoltot, úgy fogalmazott, hogy az egész leginkább egy lidérces álomra emlékeztet, amihez fogható meghurcoltatás egy jogállamban lehetetlen lenne. Úgy zárták el, hogy megtagadták tőle a védelem megszervezésének minden szokványos eszközét és lehetőségét. Az ügyész nem ismertette védőügyvédjével, hogy valójában mi is a bizonyíték, ami alapján indokolt lett volna őrizet bevétele, majd fogva tartása. Éppen az ügyész volt az, aki hagyta, hogy az ügy szempontjából kulcsfontosságú bizonyítéknak viszont egyszerűen nyoma vesszen. Mikor Császyt végül szabadlábra helyezték, a bíróság szerint a vádlott őrizetbe vételének feltételei soha nem is álltak fent, illetve hogy elzárása teljes mértékben törvényellenes volt.

Amikor a védelem megpróbált hozzáférni az ügyhöz tartozó leglényegesebb iratokhoz, azt a választ kapták, hogy minden dokumentumot kiadnak nekik – de csak a vizsgálati szakasz lezárása után. Amikor mintegy negyvenezer oldalnyi, kaotikus és semmitmondó iratot végül kézhezvették, a védelem észrevett egy, a bírónak feltehetőleg rendelkezésre bocsátott iratra vonatkozó hivatkozást. Császy el is ment a bíróságra, hogy elkérje ezt a dokumentumot, rámutatva, hogy a nyilvántartás szerint azok bizony léteznek, azt mondták neki, hogy nem voltak ilyen dokumentumok, majd a történetet a hivatalnok úgy módosította, hogy valamilyen irat tényleg létezett, de vissza lett küldve az ügyészségre. Császy ekkor kérte, hogy megtekinthesse a továbbításról szóló iratjegyzéket, ami egyébként mindig is készül, ha az állami hatóság egy a tulajdonában lévő dokumentumot kiad vagy áthelyez. Császy azonban azt a tájékoztatást kapta, hogy nincs ilyen feljegyzés.

„Hogy világosan fejezzem ki magam: lehetetlen volt rekonstruálni, milyen okkal és alapon tartóztattak le bennünket 2010. augusztus-szeptemberben. Jogi szempontból abszurd, hogy valakit megfosztanak a szabadságától, és később nem rekonstruálható, hogy mire alapozták ezt a döntést. Mindez megerősítette az érzést, hogy az ember addig rács mögött marad, illetve nem ajánlják fel az szabadlábra helyezést, amíg csak nem tesz terhelő vallomást,” jegyezte meg Császy. Hozzáfűzte: a hatalmon lévő párt és az igazságszolgáltatás közötti határvonal annyira elmosódott, hogy a Fidesz immár hajlamos politikai inkvizítorokat alkalmazni. Ezek az emberek látnokok voltak, mert már egy évvel korábban meg tudták állapítani, hogy milyen bizonyítékokat talál majd az ügyészség. Úgy gondolom, éppen ezen az alapon nevezünk valamit koncepciós pernek.

Császy Zsoltnak jelezték, hogy számíthat a büntetőeljárása megszüntetésére, ha a korábbi miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc ellen vall – ami hamis tanúskodás lett volna. Császy megjegyezte, hogy többféle nyomásgyakorlási taktikát is tapasztalt. A nevelőanyja temetésre sem engedték ki az előzetesből, ami miatt később a Strasbourgi emberi jogi bíróság elmarasztalta a Magyar Államot. Másrészt a Fideszhez szorosan kötődő ügyvédi irodák kaptak konkrét megbízást, hogy az ügyön dolgozzanak a vádhatóság számára. Emellett a börtönben ülő Császynak közvetve felajánlották, hogy „eszmecserét” folytathat az ügyészséggel. Jogállamban ez abszurditás. A gyanúsított nem beszélget csak úgy az ügyészséggel. Ha találkozásra kerül sor, akkor a megbeszélés valójában kihallgatás. De – börtönőröktől kapott információk szerint – ez tényleg előfordul Magyarországon. A gyanúsítottak úgy gondolják, hogy szabályos kihallgatásra mennek az ügyészségre, és meglepődve tapasztalják, hogy a találkozás csak informális beszélgetés, amelyről nem készül hivatalos jegyzőkönyv.

„Az ügyészség nagyon nehéz helyzetben van Magyarországon, emiatt sok ügyész kényszerült elhagyni a szakmát,” jegyezte meg Császy.

A Fidesz-párti propagandaújságok zaftos történetekkel látták el olvasóikat az eljárás alatt, nyilván azért, hogy rásegítsenek, illetve együttműködjenek az ügyészséggel. Ezek az agit-prop közlemények azt a mondanivalót sulykolták, hogy Császy Zsolt és Tátrai Miklós, a vádlott-társa Gyurcsány Ferenc lekenyerezettjei.

„Jogi szakmai szempontból ez mesterségesen kreált ügy. Másrészt az eljárást az érvényes jogszabályoknak ellentmondó módon folytatták le. Harmadrészt figyelmen kívül hagyták a Legfelsőbb Bíróság döntéseit,” összegezte a helyzetet Császy.

Mitől is egyértelmű az, hogy az egész idő alatt Gyurcsány Ferenc volt a célpont? Az Ügyészség kérésére az FBI kihallgatta a Sukoró projekt amerikai befektetőit, a kihallgatásnak az volt a hivatalos indoka, hogy ez egy Gyurcsány ellen folytatott eljárás. Az viszont probléma, hogy az ilyen vizsgálat Gyurcsány Ferenc ellen abban az időpontban törvénytelen volt, mert a korábbi miniszterelnök képviselői mentelmi jogot élvezett.

A törvénytisztelet kifejezett hiánya mellett az ügy a rendszer antiszemita és rasszista vonásait is demonstrálta. Császy megerősítette, hogy Ronald S. Lauder olyasmire készült, ami teljesen szokványos, ha külföldi befektetők jönnek egy országba: úgy döntött, hogy bemutatja a projektet és a befektetőket a lakosságnak. Minden befektető tiszteletreméltó háttérrel és gazdag tapasztalatokkal rendelkezett az üzleti világban. A magyar szélsőjobb mégis azonnal „idegen tőkéről” kezdett beszélni. Régen „árja tőkéről”, illetve „nem árja tőkéről” beszéltek, a mai Magyarországon szinte ugyanezen a sémán alapultak ezek a kijelentések. A szélsőjobb Izraelbe kiutaztatott polgármesterekről szóló hazugságokat is kezdett terjeszteni, és az ügy köré szőtt történetek hallgatólagos, de világosan érthető antiszemita hangsúlyt is kaptak.

Császy felidézte, hogyan börtönözték be politikai okokból az előző rezsimek diktatúráiban két rokonát is, köztük még Rákosi alatt a nagybátyját. Most Császy Zsolton a sor, hogy folytassa ezt a szerencsétlen családi tradíciót Magyarország huszonegyedik századi diktatúrájában, az Orbán rezsimben.

Az Orbán rezsim egyik legfontosabb jellemzője az a rendszerszintű és leplezetlen korrupció, ami a FIDESZ vezetői, oligarchái és a párt sajtóbirodalma körül alakult ki. Ebből kiindulva el sem lehet tehát képzelni, hogy egy olyan embernek, mint Császy Zsolt, akiből koncepciós per áldozatot csináltak, mennyire elkeserítő és dühítő lehet: úgy kell börtönbe vonulnia, hogy az ellene felhozott vádpontok egyikében sem okozott semmiféle kárt a magyar államnak.

Császy Zsolt megjegyzi: nem az a lényeg, a magyar sajtó mely botrányokkal kíván foglalkozni, illetve melyek iránt tanúsít érdeklődést, hanem az, milyen utasítást kap a vezető politikusoktól arra vonatkozóan, miféle hazugságokat vagy éppen megtévesztő/félrevezető vádaskodásokat terjesszen a média.

Az egyik ellenzéki párt, amely ebben a koncepciós perben lényegében a FIDESZ platformjára helyezkedett, az LMP, illetve kiemelten annak egykori elnöke, a történetesen jogi végzettségű Schiffer András volt. Az LMP-s politikusok olykor még nyilatkoztak is úgy, hogy az ítélet túl enyhére sikeredett. Császy felajánlotta, hogy átad minden, a peres eljárással, illetve az üggyel kapcsolatos iratot és információt az LMP-nek. Még egy televíziós vita is be volt tervezve e témában egy LMP-s képviselővel, de a párt végül is lemondta a részvételt.

„Nem kell feltétlenül elhinni, amit mondok. Na de, hogy meg sem hallgatnak, meg sem adják a lehetőségét, hogy elmondjam az érveimet?” – fakad ki Császy. A szintén koncepciós per áldozataként halálraítélt Nagy Imre miniszterelnökkel kapcsolatos nemrégiben lezajlott megemlékezésre utalva, Császy felidézi Vida Ferencnek, a Nagy Imre  per vezető vérbírájának szavait: „A koncepciós per azért is koncepciós, mert van egy koncepció és a bíróság a koncepcióba beleillő tényeket figyelembe veszi, a nem beleillőket nem veszi figyelembe.”

„A mi esetünket még inkább tarkítja az, hogy az eljárás során még csak nem is tényekből, hanem gondolatokból, illetve feltételezésekből indultak ki. Pont ezért fogalmaztam úgy, hogy ha még azt is ők tudták jobban, mi járt éppen az én fejemben, hát akkor cseréljünk helyet! Üljenek szépen ide a vádlottak padjára, és ítéljék el magukat! Mindkettőnk dolga sokkal egyszerűbbé válhatna” – tette hozzá Császy.

Az Orbán-rendszer nyomozói még ahhoz is lusták, hogy veréssel erőszakoljanak ki egy, az ügyész számára beismerő vallomást vagy akár, hogy hamis tanút állítsanak. Ráadásul simán figyelmen kívül hagynak mindenféle olyan bizonyítékot, ami az általuk alkotott előfeltételezésnek ellentmond. Inkább ragaszkodnak az általuk előre felvázolt koncepcióhoz, függetlenül attól, valós tényekről van szó vagy sem.

„Tények sem voltak, hiszen az elsőfokú ítéletben megtudtam, hogy engem Katalinnak hívnak és nő vagyok, megtudtam azt, hogy én úgy manipuláltam valamit, hogy nem tudni, hogy mikor, kivel és hol, de valahol és valahogy biztos” – mondja Császy.

Az Észak-Amerikai gyakorlathoz hasonlóan a magyar BTK is azt mondja ki, a bűnösséget minden kétséget kizáró módon szükséges bizonyítani. Erre a fundamentumra alapszik minden jogállam, de ezt az elvet Magyarországon immár nem tartják tiszteletben.

„A totalitárius rendszernek az a jellemzője, és most sajnos ebben az irányban tartunk, hogy a gazdasági művészéti kérdéseket is a politika akarja megítélni. Pont ezért akartuk a rendszerváltást, hogy ez ne legyen, tehát, hogy legyen egy független társadalom, amelynek bizonyos dolgaiba a politikai hatalom nem szólhat bele, mert ha beleszól azt úgy hívjuk, hogy diktatúra. Mi most itt tartunk” – fejti ki Császy.

A teljes interjú első része ide kattintva megtekinthető a Youtube-on.

A teljes interjú második része ide kattintva megtekinthető a Youtube-on.

(Eszter Garai-Édler és Christopher Adam)

Forrás: Kanadai Magyar Hírlap