Joomla Free Template by FatCow Hosting

Horthy és kultusza - Miért beszélünk Horthyról?


1.  Miért beszélünk Horthyról?


Horthy Miklós neve és a nevéhez fűződő rendszer ismét a közbeszédbe került. Nem a társadalom érdeklődése nőtt meg hirtelen az 1957-ben Portugáliában elhunyt hajdani kormányzó iránt, ami történik jól megtervezett hatalmi manőver eredménye .

A rendszerváltás utáni, 1992-es újratemetését az akkor regnáló Antall József engedélyezte.

A temetést névlegesen „magyar tengerésztisztek” rendezték, a jobboldali miniszterek pedig „magánemberként” vettek részt, de a kormányzat már akkor is a társadalom tűrőképességét próbálta. A határozott tiltakozások hatására ennél tovább nem léptek.

Második kormányra kerülése óta a szélsőjobboldallal csendestársként együttműködő Fidesz most azt véli, hogy akié a múlt, azé a jövő, ezért van szüksége a hatalmi ambícióinak megfelelő elődre. 1992-ben még nem volt véleménye a Horthy korszakról, „amint a mohácsi vészről sem” – mondotta Orbán Viktor. 1998-2002 között, – ügyetlenül – Tisza Istvánnal próbálkoztak. Az országot vesztébe sodró, de alapjában liberális-demokrata  politikus pályája e célra alkalmatlannak bizonyult.
Miért fontos a Jobbiknak és a Fidesznek a hajdani kormányzó és a Horthy-rendszer újrafényezése?
 

Két okot érdemes figyelembe venni.

Az első: Horthy bár hazáját ugyanúgy katasztrófába taszította, mint negyedszázaddal korábban Tisza, olyan rendszert alakított ki, melynek számos vonása vonzza a mai szélsőjobboldalt. Romsics Ignác meghatározása szerint „autoritárius vonásokat mutató parlamentáris rendszer” volt, de nem demokrácia, erőskezűnek látszó vezető volt, de nem diktátor, kemény osztályuralmat tartott fenn, a kevés kenyeret sok érzelmi telítettségű jelszóval toldotta meg.

A második: A Fidesz vezetése úgy kacsint a szélsőjobboldalra, hogy mások ne lássák. Lázár János „ellentmondásosnak” tartja a Horthy rendszer megítélését, Orbán Viktor azzal kerüli el az állásfoglalást, hogy nem a kormány dolga történelmi vitákba avatkozni. (Ami más körülmények között persze igaz is lehetne).
„Könnyen belátható, hogy ez az „alulról jövő kezdeményezés" sokak számára kedves a jobboldalon, és bár látszólag spontán ötletek révén jelenik meg a nyilvánosság előtt, valójában az adott politikai oldal mélyebb identitásigénye táplálja. Előre látható, hogy a szobor-állítások és emléktábla-felújítások szaporodni fognak, és lesznek különféle gyűlések, felvonulások, ilyen-olyan helyi demonstrációk, amelyek résztvevői a magyar dicsőség megtestesüléseként ünneplik az egykori lovastengerészt, egyszersmind azonban provokálva mindazokat, akik ezt a parádét erős ellenérzéssel figyelik” írja a Hetek.

Ezért tartjuk fontosnak, hogy a legendákkal, fél-igazságokkal és tudatos ferdítésekkel szemben felidézzük Horthy Miklós személyéről és rendszeréről a tényeket. Célunk nem az, hogy  véglegesnek vélt ítéletet hozzunk egy kimúlt és eltemetett korról.  Az olvasó megértését keressük, a tények ismeretével kívánjuk segíteni önálló véleményének kialakításában.