Joomla Free Template by FatCow Hosting

Horthy és kultusza - A tengerész


2.  A tengerész


Ha Horthy Miklós ötvenéves korában visszavonul kenderesi birtokára, a történelem valószínűleg úgy emlékezne rá, mint derék katonára, művelt, öt nyelvet beszélő, közvetlen és kellemes egyéniségre, példaképeihez hasonlító konzervatív kisnemesre, a felbomló monarchia utolsó, hajóhad nélküli tengernagyára.
Nem így történt.

Életének nem csak második fele vált mítoszok és ellenmítoszok tárgyává, de 1919 előtti tevékenységét is elhomályosította, ami utána következett.

A XVII. században nemesi címet szerző református Horti István leszármazottai püspökök, az erdélyi fejedelemség szolgálatában álló tisztviselők voltak, földbirtokot szereztek. Apját, aki szintén a Horthy István nevet viselte Ferenc József a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Fiútestvérei közül többen a katonai pályát választották, ő a tizennégy éves korától a fiumei Haditengerészeti Akadémián folytatta tanulmányait.

A „képzést a rendkívüli szigorúság, a vasfegyelem, a bajtársiasság, az egymáshoz és a felsőbbséghez való hűség és tisztelet(… )jellemezte”. (Turbucz Dávid). Horthy tengerész-kadétként eljutott több európai kikötőbe, majd az Akadémia befejezése után világkörüli hajóútra indult. A hivatásáért lelkesedő tengerésztiszt gyorsan haladt a ranglétrán, egyre nagyobb felelősséggel járó feladatokat kapott, az isztambuli állomáshajó parancsnokaként közelről szemlélhette a török birodalom felbomlását.

A negyvenegy éves korvettkapitányt Ferenc József szárnysegédjének nevezték ki. Öt évet töltött a bécsi udvarban, a császár és király közvetlen környezetében. Bár a szárnysegédek szerepe elsősorban protokolláris volt, de testközelből látta a döntési folyamatokat, a birodalom kormányzatának működését, széles kapcsolatrendszert épített ki mind a monarchia vezető politikusaival, mind a az udvarba érkező külföldi vendégekkel.

1914 nyarán lejárt Horthy (már) sorhajókapitány szolgálati ideje az udvarban, a világháború kitörésekor átvette a Habsburg csatahajó majd 1915-ben a Novara gyorscirkáló parancsnokságát. Számos haditette közül az otrantoi szorost elzáró olasz és brit hajóhaddal vívott ütközete a legismertebb, itt ragasztotta rá a sajtó az „otrantói hős” címkét. „Horthy Miklós az otrantói ütközetben is bebizonyította, hogy kiváló tengerész s ez még akkor is igaz, ha 1917. május 15-ének jelentőségét a kortársak túlzásait kiszűrve vizsgáljuk, illetve ha a sorhajókapitányról kialakított képet gondosan megszabadítjuk attól a kultikus máztól, amellyel 1919. után alaposan leöntötték”  - írja Turbucz Dávid.

A későbbi legendával ellentétben nem igaz, hogy Horthy részt vett  a cattaroi lázadás leverésében, mert ennek időpontjában máshol tartózkodott. Ennek négy résztvevőjét kivégezték, közel négyszáz főt pedig börtönbe vetettek. Igaz ellenben, hogy később, már flottaparancsnokként jóváhagyta két lázadó matróz halálos ítéletét, megjelent kivégzésükön és a tetemek felett az intézkedést indokoló beszédet tartott.

A lázadások nem szűntek meg, a Monarchia területén az elszakadást szorgalmazó Nemzeti Tanácsok alakultak. A horvát Nemzeti Tanács a flotta átadását követelte. Horthy úgy vélte a helyzet kezelhető. „…felszínes, meglehetősen leegyszerűsített válaszokban gondolkodott; tehát nem ismerte, vagy nem értette meg a Monarchia válságának, majd összeomlásának tényleges okait, azokat a folyamatokat, amelyek szétfeszítették a dualista államot, így a történelmi Magyarországot is. Ezzel magyarázható, hogy 1919. után, fővezérként, majd kormányzóként is rendszeresen hangoztatta a tőrdöfés elméletet”. (Turbucz Dávid).

A sors iróniája, hogy azon a napon nevezték ki altengernagynak, amikor a császár és a vezérkari főnök parancsát teljesítve átadta a flottát a horvátoknak. Ezután Schönbrunnba sietett, hogy örök hűségéről biztosítsa IV. Károlyt. Az altengernagy hajóhad, a Monarchia pedig néhány nap múltán császár és király nélkül maradt.