Joomla Free Template by FatCow Hosting

Horthy és kultusza - Az ország-gyarapító


5.  Az ország-gyarapító


Mussolini fasiszta Olaszországához a külpolitikai és gazdasági elszigeteltség megtörését célozva még Bethlen István közeledett. Utódja, Gömbös Gyula Hitler Németországának támogatását kereste, Horthy ezzel egy időben egy Szovjetunió elleni antikommunista front létrehozását tervezte – sikertelenül. Amíg Gömbös Hitlerrel világnézeti alapon barátkozott, Horthy a Führerben a békeszerződés revíziójának reményét látta. A kormányzó túlzottan radikális – többek között földreformot tervező – és túlságosan németbarát nézetei miatt meneszteni készült Gömböst, de erre a miniszterelnök halála miatt nem volt szükség.

A Gömbös éra tanulságai államfői hatalmának további kiterjesztésére késztették a kormányzót. Következő három miniszterelnöke, Darányi, Imrédy és Teleki külpolitikai orientációját már Horthy határozta meg.

A háttérbe húzódott, de még mindig befolyásos Bethlen tanácsait hol megfogadta, hol nem, miniszterelnökeit többször maga választotta ki, majd Bethlen szavára hallgatva menesztette. Imrédy a háború utáni perében azt állította, hogy amíg ő a döntések felelősségét a miniszterekre hárította, Horthy ezeket is magához vonta.

A kormányzó személyes felelőssége nem vitatható az évtized két legfontosabb eseménysorozata, a zsidótörvények és az ú.n. bécsi döntések ügyében. A zsidótörvényeket a volt kormányzó, a háború után a hitleri nyomásnak tett engedményként, az ország megszállása elleni védekezésként, kvázi a zsidók megmentéseként próbálta beállítani. A bécsi döntéseket hívei az „ország-gyarapító” Horthy személyes sikereként, euforikus hangulatban ünnepelték.

Az igazság ezzel szemben az, hogy az első zsidótörvény a korábbi numerus clausus folytatásaként , „őrségváltás”, azaz a zsidónak tekintettek gazdasági visszaszorítása volt. A második zsidótörvény már a nürnbergi mintára „faji” alapon határozta meg a zsidóság fogalmát (azaz a kikeresztelkedettek és ezek leszármazottai is zsidónak bélyegeztettek) és tízezreket fosztott meg nemcsak vagyonuktól, de mindennapi kenyerüktől is. „Ettől kezdve szokták meg a magyar társadalom széles rétegei azt, hogy személyes erőfeszítés nélkül, az állam jóvoltából, mások egzisztenciájának rovására, új, sokkal előnyösebb egzisztenciákat alapíthattak” – írta Bibó István. A harmadik zsidótörvény, ugyancsak náci mintára bevezette a „fajgyalázás” fogalmát, büntette a zsidónak tekintettek és a nem-zsidók közötti nemi kapcsolatot.

A rasszista, jogfosztó folyamattal egy időben került sor a trianoni határok revíziójára, a bécsi döntésekre. Jegyezzünk meg annyit, hogy a békediktátumot nemcsak az egész magyar közvélemény tekintette igazságtalannak és károsnak, de többek között Lenin, majd a Szovjetunió is. Horthy eleinte úgy képzelte, hogy a döntőbíráskodásba bevonja Angliát és Franciaországot, de végül megelégedett Német és- Olaszország, azaz Mussolini és Hitler „igazságtevésével” is. Az angol és amerikai követet csodálatáról biztosította és arról, hogy megveti Hitlert, a Führernek köszönetet mondott a bécsi döntésekért.

A három, egymást követő döntéssel a Szent Istváninak nevezett Magyarország határai nem álltak helyre, de a Felvidéken és Kárpátalján túlnyomóan magyarlakta területek kerültek vissza. Erdélyben bonyolultabbnak bizonyult a rendezés: egyrészt nagyobb román tömegek kerültek magyar fennhatóság alá, másrészt Dél-Erdélyben jelentős magyar kisebbség maradt román területen. A Vajdaságot, miután Horvátország kivált Jugoszláviából német engedéllyel foglalta vissza.

A Horthy rendszer perverz politikáját misem jellemzi jobban, mint, hogy a felvidéki és kárpátaljai területek visszacsatolása melletti nyomós érvek között említette az ott élő, magyarajkú zsidó lakosságot. Ezekre, miután visszakerültek az „anyaországhoz” azonnal alkalmazták a zsidótörvényeket.

Horthynak minden visszacsatolt városban diadalmenetet szerveztek. Az alkalomhoz illő módon (és 1919-es budapesti bevonulására emlékeztetve) fehér ló hátán fogadta az ünneplést. Előző, nemzetmentő címéhez ekkor csatolták az „ország-gyarapító” kifejezést. A sikertől elbódult közvélemény nem is gondolt arra, hogy az ország-gyarapítás árát, a világháborúra készülő náci Németország támogatását előbb-utóbb meg kell fizetni. Az általános rövidlátás tünete volt, hogy amikor a háború kitörése előtt a szovjet diplomácia közölte, hogy semlegessége fejében Magyarország megtarthatja Észak-Erdélyt, ezt se a kormány, se a kormányzó nem vette figyelembe.

Az ár nem csak a megszállás és az elnyert területek visszacsatolása volt; Sztálin utasította diplomatáit, hogy a béketárgyalások folyamán minden részletkérdésben Magyarország elleni döntést erőltessenek. Ennek következtében még a trianoni határoknál is kisebb területet jutott, a győzteseknek hatalmas kártérítés, a felvidéki magyarok tömegét telepítették ki.