Joomla Free Template by FatCow Hosting

Horthy és kultusza - A hajótörött



7.  A hajótörött


A németek arra számítottak, hogy a megszállást egyetlen lövés nélkül bonyolítják le. Egyetlen lövés dördült el a hajdani szegedi fajvédő, Bajcsy-Zsilinszky Endre pisztolyából. De ez a kiszolgáltatott ország sorsán nem változtatott. Horthy ugyan megtagadta a németek kívánságát és nem a náci elveket valló (bár Szálasi nyilasaival szembenálló) Imrédyt, hanem a nácikat szintén gátlás nélkül kiszolgáló Sztójay Dömét nevezte ki miniszterelnöknek.

A következő nyolc hónapban mindenki számára világossá vált, amit az előző huszonöt évben csak kevesen tudtak: a hetvenhárom éves, tétova és hiszékeny, saját kultuszától megittasodott Horthy képtelen  tisztségéhez felnőni.

A budai Várban maradva egyszerre volt államfő meg nem is. A politikai és gazdasági hatalmat a miniszterelnök gyakorolta, ennek egyetlen célja a német követelések azonnali és tökéletes kiszolgálása volt, a honvéd-vezérkar önjáróan működött, a német hadsereg alárendeltségében. Ugyanakkor jogait továbbra is gyakorolta; kinevezett, felmentett, ellenjegyzett.

Egyetlen államfői jogkört engedett át „hivatalosan” is a kormánynak: „a zsidókérdésben szabad kezet engedett, ebbe nem kívánt beleszólni”. Ez köznapi nyelven annyit jelentett, hogy a sárga csillag viselését, a gettóba zárást és végül a deportálást elrendelő intézkedéseket nem ellenezte, nem szólt bele, hogy a magyar közigazgatás, a rendőrség és csendőrség megszervezze 437 ezer zsidónak minősített magyar állampolgár kiszállítását. Közülük csak az auschwitzi haláltáborban 250-300 ezren pusztultak el.

Számos elemző foglalkozik a kérdéssel: mit tudott Horthy a zsidóknak szánt sorsról 1944. március19. előtt. A válasz: mindent! A német vezetés már 1942-ben tájékoztatta a német, ukrán, lengyel zsidók kiirtásának tervéről. A magyar területről 1941-ben a Galíciába átdobott és Kamenyec Podolszki-ban meggyilkolt 19 ezer „külföldinek”minősített zsidó sorsáról Slachta Margit képviselő tájékoztatta.   A keleti fronton harcoló magyar csapatok tisztjei több esetben szemtanúként látták az SS „akcióit”. Végül 1944 május végén-június elején kezébe adták az ú.n. auschwitzi jegyzőkönyvet, amelyben a megsemmisítés módját is pontosan leírták.

Amikor, a vidéki és a budapesti elővárosokban felállított gettók teljes kiürítése után Horthy leállította a fővárosi zsidók deportálását, ezt nem kimondottan humanista meggondolásból tette.

A normandiai partraszállás után világossá vált, hogy a háború rövidesen a tengelyhatalmak teljes vereségével fejeződik be. Roosevelt elnök tudtára adta, hogy ha a deportálások folytatódnak, háborús bűnösként felelősségre vonják.
1944 júliusában Baky államtitkár háromezer csendőrt rendelt Budapestre, hogy a deportálást egy nap alatt lebonyolíthassák. Horthy ekkor attól tartva, hogy a csendőrök egy ellene szervezett puccsra készülnek a hadsereg segítségével eltávolította a csendőröket.

Ez a történet azonban nem a zsidómentő kormányzó legendáját támasztja alá. Ellenkezőleg: azt bizonyítja, hogy ha már májusban fellép a deportálások ellen, erre egyáltalán nem kerülhetett volna sor.

A történtek fényt vetnek Horthy antiszemitizmusának jellegére. Három féle zsidót ismert. A gazdag, személyes kapcsolatköréhez tartozókat, akiket „jó magyar hazafinak” tartott. A hasznos, a gazdasági, tudományos, művészi életben eredményeket elérteket, akikre „egyelőre” szüksége van az országnak. Végül a vagyontalan és szemében haszontalan zsidókat, akiket ugyan megölni nem szándékozott, de akiktől bármi áron meg kívánt szabadulni. Ezért nem nehéz feltételezni, hogy a vidéki zsidók deportálását azért nem akadályozta meg, mert nem is akarta.

A hajótörött kormányzó 1944. nyarán, Románia kiugrása után, amikor a szovjet csapatok a Kárpátokhoz értek rászánta magát, hogy fegyverszünetet kérjen Sztálintól. Az átállást azonban nem készítette elő, feltételezte, hogy a tisztikar szó nélkül engedelmeskedni fog. Ráadásul úgy vélte Hitlerrel szemben is „úriemberként” köteles viselkedni és tájékoztatta szándékáról.

A németek ekkor a kormányzó megfélemlítésére egyetlen élő gyermekét elrabolták, őt letartóztatták és miután formálisan is átadta a hatalmat Szálasinak, Németországba szállították. A hadsereg természetesen semmibe vette a Legfelsőbb Hadúr parancsát, nem fordult szembe a németekkel.

Horthy országlásának végeredménye ismert. Magyarország Hitler utolsó (előtti) csatlósaként fejezte be a háborút. Deportálásban, munkaszolgálatban, a harcokban, szovjet hadifogságban közel egy millió állampolgár, a lakosság tíz százaléka elpusztult. A nemzeti vagyon 40 százaléka semmisült meg. Az ostrom a főváros felét romba döntötte. Negyvenöt év szovjet megszállás következett.

A felsoroltakhoz képest nem tűnik igazán fontosnak, milyen jelzőt ragasztunk Horthy nevéhez és rendszeréhez. A szövetségesek – Sztálin kívánságára – nem állították bíróság elé, életét a portugáliai Estoril-ban, 1957-ben fejezte be.
Becsületére válhat, de ugyanakkor ön- és helyzetismeretének teljes hiányára utal, hogy emigrációból is leveleket küldött a brit kormányfőnek és az Egyesült Államok elnökének közbejárásukat sürgetve Magyarország érdekében. Ezekre sohasem kapott választ, mert 1944 után már sehol sem tekintették politikai tényezőnek.