Joomla Free Template by FatCow Hosting

Horthy és kultusza - A Horthy-rendszer

 
8. A Horthy korszak


Eddig bárki által ellenőrizhető tényeket mutattunk be. A továbbiakban Horthy személyén túl a róla elnevezett korszak fő jellemzőit tárgyaljuk és választ keresünk a kérdésre: miért tűnik vonzónak a szélsőjobboldal és a Fidesz vezetői számára ez a korszak.

A Horthy korszak ideológiájának lényegét három pontban foglalhatjuk össze:

1, „Legyen úgy, mint régen vót”. Az első világháborút európaszerte követő változások Magyarországot nem érinthetik; sem politikai berendezkedését, sem gazdaságát, birtokviszonyait, sem az egyház és az állam tényleges összefonódását.

2, Trianon egyedüli oka a belső ellenség, elsősorban a zsidóság, a és kommunisták „tőrdöfése”, ezért a zsidók jogait korlátozni kell. Ez a felsőoktatásban bevezetett „numerus clausus”-al kezdődött, a zsidótörvényekkel folytatódott. A megfelelően előkészített közvélemény mindvégig közömbös maradt, még a tömeges deportálások idején is.

3.A magyar külpolitika legfontosabb feladata az éppen aláírt békeszerződés teljes revíziója: „mindent vissza”. Ennek elérése minden más szempontot háttérbe szorít és minden eszközt jogossá tesz. A részleges rendezést több alkalommal elutasították, a végzetesnek bizonyuló bécsi döntések után is úgy vélték a Szent Istváninak nevezett határok visszaállítása következhet.

Újabban a Horthy rendszert korlátozott parlamentarizmusnak, a diktatúra és a demokrácia közötti átmenetnek minősítik. Ezek pontatlan, megtévesztő jelzők. A parlament, az ellenzéki pártok puszta léte ugyanis nem hiányos demokráciát, hanem parlamenti jelmezt viselő diktatúrát jelent.

Gazdasági fellendülés kétszer is, a bethleni konszolidáció évtizedének végén és a harmincas évek második felében bekövetkezett, az oktatás és az egészségbiztosítás is fejlődött. Figyelemreméltó, hogy a harmincas évek gazdaságpolitikáját irányító, később szélsőjobboldalivá vált Imrédy Béla akkor a keynes-i elveket követő New Deal híve volt.

A Horthy korszak minden rész-eredmény ellenére elejétől végéig bebetonozott, békés eszközökkel leválthatatlan hatalmi rendszer maradt. Az államgépezet minden fokára ültetett bizalmi emberek gondoskodtak arról, hogy a választások eredménye, a törvényhozás működése megfeleljen a tényleges hatalmat gyakorlók elvárásainak. A rendszert nevezhetjük akár centrális erőtérnek is.

A múlt értelmezése valóban nem a politikusok, hanem a történészek és írók dolga. Horthyról és rendszeréről a lényeget már azonban már elmondták. 
Bibó István szerint„a Horthy-rendszer indulásakor és befejezésekor félfasiszta rendszer volt, a közbülső konszolidációs időben pedig konzervatív rendőrállam”. Szabó Zoltán „áldemokráciának” nevezte, Márai Sándor pedig ezt írta: „Az a betéti társaság, amely a Szegedi Gondolat cégére alatt kihasználta az országot, nemcsak arra vigyázott, hogy megszűrjön és megfélemlítsen minden magasabb rendű szellemi igényt, kedvét és szárnyát szegje minden igai tehetségnek, s származási és világnézeti privilégiumok jogán lefölözzön minden hasznot, ami a zsíros televényből felbukkan”..

Horthy és rendszere világháborús szerepének újraírása a szélsőjobb szájíze szerint a Fidesz diszkrét szövetségi ajánlata. Mind Nyugat-Európában mind a Közép-Keleteurópai szomszéd államokban  nemzeti egyetértés alakult ki a második világháború lényegéről: arról, hol volt a jó és hol a rossz oldal. Ez Horthy hajdani szövetségesei, a volt tengelyhatalmak, Olasz- és Németország esetében is megtörtént. Európában egyedül Magyarországon kísérli meg egy törpe, de annál nagyobb hangú csoport a világháború átértelmezését, a Szovjetunió elleni agresszió „igazságos háború”-vá minősítését.

Ehhez szükséges Horthy személyes felelősségének csökkentése, vagy tagadása.

A mérlegelés a szaktörténészek dolga. Ítélkezést természetesen a részleteket nem ismerőktől és ezek iránt nem is érdeklődőktől hiába várunk! Magyarország jövője nem azon múlik, hogy egy fél évszázada kimúlt rendszert fél, illetve negyed-fasisztának, csak „autoritárius rendőrállamnak”, netán korlátozott demokráciának tekintünk. Az ítéletnél sokkal fontosabb a megértés, hiszen csak ez teszi lehetővé, hogy a múlt ne ismétlődhessen meg.

A népmesék hitvilága nem véletlenül tart annyira a hazajáró lelkektől. Horthy Miklóst kétszer is eltemették. Rendszerét még többször. Tanulni elsősorban hibáiból, mulasztásaiból, ballépéseiből lehet. Tabuvá nyilvánítani azonban éppen olyan felesleges, mint példaadó hőssé. De egyetlen épeszű magyar polgár, bármilyen véleményt, vagy világnézetet valljon, se tűrheti, hogy, fantomok mérgezzék meg az élők napjait. Horthy és rendszere maradjon ott, ahova való. Béke poraikra!   

   

Márton László író